11.rész

11.rész

Kiszálltam,s bementem a házba. Még egy órám van, míg találkozok Harryvel. Átöltöztem,s elindultam.

 *****

- Kicsim! Örülök, hogy eljöttél! -mondta,majd bekötötte a szemem egy szalaggal és elkezdett vezetni. 

Érzem,ahogy kijöttünk a levegőre. 

- Jó, most fel kell menned egy létrán! - irányított,majd elkezdtem fellépkedni. 

Felértem valahova, s Harry végig simította a karom,majd lehúzta a kendőt. A látvány ami elém tárult teljesen meghatott. Bekönnyeztem. egy faházban vagyok egy fa tetején. Mindenhol gyertyák égnek és középen van egy asztal megterítve. 

- Harry! - elérzékenyültem, a hangom elcsuklott, s minden emlék a szüleimről elő jött. - E... Ezt... Te... Csináltad?

- Csak neked! - suttogta a fülembe-Ez csak a tiéd! 

 - Köszönöm! - fogtam vissza a könnyeimet. 

- Foglalj helyet! - majd kihúzta a széket. 

- Te főztél? - kérdeztem. 

- Igen! Remélem ízleni fog! 

Harry levette a fedőt, s egy tál bolognai volt ott.

- Ez Isteni! - mondtam. 

Elkezdtük fogyasztani az ételt,miközben a lelki ismeretem mardos.Rengeteg mindent akarok elmondani Harrynek,mégsem jön ki egy szó sem a torkomon. Ezzel a húzással,úgy döntöttem újra átgondolom a döntésem.

- Vacsi után elviszlek valahova! - törte meg a csendet. 

- És hova? 

- Lesz egy mototr versenyem és szeretném ha ott lennél!

- Rendben! - nem bírtam mást inyögni,még mindig a gerinctelenségemre gondolok!

- Mi a baj? - kérdezte. - Annyira csendes vagy!

- Ohhh! Mi? -ráztam meg a fejem. 

- Minden rendben?

- Persze! Csak fáradt vagyok! 

- Értem!

A vacsora megint csöndben folytatódott. Míg én azon töprengek, hogy is mondjam el Harrynek Brad-et, látom, hogy vele sincs minden rendben. Izzad, az arca piros és valamin nagyon gondolkozik vagy inkább aggódik. s ekkor feltette a lehető "legrosszabb" kérdést.

- Clair! Lennél a barátnőm?

Azüdítő hirtelenjében megakadt a torkomon és elkezdtem köhögni. Majdnem a határán vagyok annak, hogy Harry képébe köpjem az italt. Visszatérve a kérdésére, mindennél jobban örültem, hogy feltette ezt a kérdést, csak épp megbotránkoztató volt, hogy pont most. Nincs időm, tovább gondolkozni, Hary türelme fogy,s én nem tudom eldönteni,a szívemre vagy az eszemre hallgassak4 Végül a lelkiismeretem diadalmaskodott. 

- Harry. -kezdtem, s mintha ő már tudná a választ, lesütötte a fejét, tekintete a tányérján lévő tésztán landolt. -Nem hiszem, hogy ennek már itt az ideje! - adtam ki e pillanatban a legértelmesebb választ. 

A válaszom kétértelmű lehet. Harry gondolom úgy fogta fel: "Nem, töltsünk még több időt együtt..." Az esetemben viszont annyit tesz : " Nem, mert van egy barátom, így nincs itt az ideje még!"

Harry lekonyultan ült, s komoran rám pillantott.Hosszú percekig néztük egymást némán,mire Harry mobilja hirtelen megszólalt.

-Halló? - szólt bele. -Értem, indulunk

Harry  arca még mindig búskomor. 

- Most mennünk kell! Liam szólt, hogy előbb kezdik a versenyt! -majd kinyújtotta a kezét és fel állított. 

- Kia az a Liam? - kérdeztem. 

- Egy nagyon jó barátom,de találkozol még a másik három haverommal. 

Nem szóltam, Harry lesegített a létrán,felszálltunk a motorjára és elindultunk.     

A következő részt öt komment után hozom. Légy szíves írjatok! Szükségem van rá! lehet pozitív,negatív is!