8. rész

A következő részt öt komment után hozom,lehet pozitív, negatív egyaránt! :)

8.rész

*****

Odaértem a parkba, Harry ott ült az egyik fa tövében. 

- Helló Csinibabám! s adott egy csókot. - Örülök,hogy eljöttél!

- Harry beszélnünk kell!

- Igen, ezért is hívtalak ide!

- Igazán?

- Clair! Tudok mindent!

- Harry,  nagyon sajnálom! Megpróbáltam elmondani, de nem ment!

- Shhh! - tette oda a mutató úját a számhoz. - Nem kell semmit sajnálnod! Csak is én tehetek róla! Tudom,hogy tudod, hogy mit tettem! Gondoltam, hogy előbb vagy utóbb, de úgyis megtudod, de azért reménykedtem, hogy nem!

- Összezavarodtam! Te meg... - mondtam, de Harry megint közbe szólt. 

- Tudom, én is össze vagyok zavarodva! Te, én! De tudnod kell, hogy téged sosem bántanálak!

Kész elvesztettem a fonalat. Nem tudom, hogy Harry miről beszél, de hagyom hagyj folytassa.

- Nem akartam megütni! 

Nem kérdezhetem meg, hogy kit,hisz akkor rájön, hogy  nem tudok semmit, így megpróbálom furfanggal kiszedni.

- Tudom. - mondtam mit sem tudva, majd a vállára raktam a kezem. 

- Az apám tudod, nem volt mintaapa! És ez, hogy megütöttem azt a nőt... - csuklott el a hangja. - Nem tanítottam meg, hogy bánjak a nőkkel!

- Sajnálom. 

Letablózott a hír, hogy Harry képes volt megütni egy nőt. Nem akarom tovább faggatni erről, mert már a sírás határán van, majd ennek még a végére ások. Elakarom terelni Harry figyelmét az apjáról és csak egy emlék jutott az eszembe. Lekuporodtam mellé és mesélni kezdtem. 

- Az apám megígérte kiskoromban, hogy csinál nekem egy faházat egy fára. - mutattam a parkban lévő hasonló kis faházra. - Mindig vártam, hogy haza jöjjön és folytassa, de anyám halála után hozzá sem nyúlt. Azóta is ott áll pár deszzka. - majd sóhajtottam. 

Harry rám nézett és egy kis mosoly villant meg az arcán, majd megcsókolt. Nem tudom mit tegyek.Nem mondhatom el neki,mert megint valami szörnyűséget tudtam meg róla, de talán később túl késő lesz!

- Harry! Nem találkozhatunk többet! - a szám,mintha magát irányította volna.