10.rész

10.rész

Elszundítottam a hosszú nap után. Reggel felkeltem, s reméltem mindez csak egy álom volt, de nem, ez valóság! Hirtelen megcsörrent a telefonom.

Feladó: Harry

„Ma este hétre gyere el hozzám! Van egy meglepetésem! Csók Csinibabám!

Ez az üzenet még jobban nehezíti a döntésem. Nem tudom elmenjek-e, hisz ma lesz a felvételim az Austin University-re! Istenem, Harry még ezt sem tudja! Gyorsan küldök neki egy sms-t.

Címzett: Harry

„ Nem tudom, hogy elfogok-e tudni menni! Van egy kis dolgom.”

*****

- Jó napot! – köszöntöttem az Austin University igazgatóját.

- Üdvözlöm Clair! A felvételit szemben tudja megírni. – A DÖK  elnök felvilágosít mindenről. – mutatott egy fiúra aki az ajtóban áll.

Elindultam felé. Nagyon cuki a srác, de mielőtt bármi félreérthetőt mondanék, olvastam a jelekből. A fiún flanel ing van, a gesztusai egyértelműek, a szempillái hosszúak és feketék… Ez a fiú meleg!

- Helló! – mondtam.

- Szióóka! – nyújtotta a kezét, miközben a távolban ülő srácokra nézet, akik szakadnak a nevetéstől.

- A nevem Cemeron! – mondta.

- Én Clair vagyok! Öhm… Itt lehet megírni a felvételit?

- Igen! Menj be és foglalj helyet! – mosolygott.

Bemenetem, leültem, s elkezdtem írni. A tanár elől ült, Cemeron mellette. Egész végig engem nézett. Eltelt három óra. Végeztem nagyon izgulok! Nem tudom milyen lesz. Rápillantottam az órámra és még csak fél négy van. Úgy tűnik eltudok menni Harryhez!

- Na, hogy sikerült? – toppant elém Cemeron.

- Szerintem jól, de nem mondok semmi  biztosat! – s villantottam egy mosolyt.

- Elkísérhetlek? Bárhova is mész?

- Csak a vonathoz!

- Ne vigyelek el? – kérdezte.

- Nem kell köszi! London nagyon messze van! Ne fogyaszd miattam a benzined!

- Biztos? Szívesen elviszlek!

- Nem akarok a terhedre lenni!

- Ugyan! Ne szórakozz! Nem vagy a terhemre!

- Akkor, elfogadom köszi!

Beszálltunk a telepjárójába, s elindultunk.

- Ez a te kocsid? – kérdeztem.

- Igen, mert?

- Ah, semmi!

- De! Mondjad!

- Csak ez a kocsi túl pasis! – mondtam kibámulva az ablakon. – Vagyis! Jó látni, hogy felvállalod a dolgot!

- Mire gondolsz?

- Hát… Arra… Hogy meleg vagy. – mondtam.

Cemeron csak nézett.

- Én… sajnálom… ha ezzel megbántottalak! Csak jó tudod végre egy olyan fiúval találkozni, aki nem csak a mellemet bámulja!

- Megérkeztünk! – mondta lesütött fejjel.