2014. január 25., szombat

14.rész



14.rész - Gyerünk kempingezni!


Sziasztok!!!! Ahogy azt ígértem,itt az új rész!!  Köszönöm az előző részhez a komikat! Nagyon jól estek! Nos nem tudom, hogy láttátok-e a kiírást, de minden szombaton lesz új rész!  Na mind egy, nem az én hülyeségemet akarjátok olvasni! Ehhez a részhez csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem eléggé uncsi lett! Na, de csak ezek után fognak jönni a drámák … Puszi!!! <3  Jó olvasást!!

xxLulu 



Kinyitottam a szemem a sötétítőn átszűrődő kis fény miatt. Meglepődve pillantottam magam mellé. Harry nincs mellettem. Remélem itthon van és meg tudjuk beszélni. Amint kimentem a szobából,a  nappaliba vezetett az utam. Pechemre az öt fiú ül a kanapén. Hát nem beszéljük meg, gondoltam magamban.
- Húúúúúúú! – kezdtek bele négyen.
- Hello srácok! – köszöntem.
- Szia! – szinte kórusban mondták.
- Örültem, hogy találkoztunk, de nekem most mennem kell! – intettem és kisétáltam az előszobába, de nem egyedül, Harry jött utánam.
- Jobban vagy? – kérdezte.
- Fura, de nem! – majd sóhajtottam. – Nézd, én nagyon köszönök mindent, de ez az este nem jelentett semmit! – mondtam, majd lesütöttem a szemem!
Dehogynem jelentett! Üvöltöttem magamban százszor.
- Persze! Tudom! – mosolygott, s megölelt.
A szívem kiugrani készült. Adtam neki egy puszit, s elindultam. A friss levegő segített egy kicsit meg tisztítani a fejem és a gondolataim. Harrynek tényleg nem jelentett semmit? Neki csak egy lány vagyok aki rajta bőgött és talán jó egy menetre?! Ebbe bele fogok betegedni!

* Harry szemszöge *

Végig néztem, ahogy Claire eltűnik a látókörömből, majd becsuktam az ajtót és neki dőltem a falnak. Vajon neki tényleg nem jelentett semmit? Csak egy srác vagyok, akin kibőgheti magát, el mondhat mindent, ki öntheti a lelkét és kész? Nem akar mást? Mert nekem rengeteget jelentett. Beslattyogtam a nappaliba, a négy fiú kíváncsian fürkészte az arcom.
- Miért nem mondtad el neki, hogy mit érzel? – bátorodott fel Liam hosszas csend után.
- Te meg miről beszélsz? – néztem rá értetlenkedve.
- Harry! Mindenki látja, hogy tetszik neked!
- Igen, de én nem neki!
- Ezt honnan veszed? – sipítozott hangosan Louis.
- Most jelentette ki, hogy az este nem jelentett semmit!
- És neked? – komolyodott meg Louis hangja.
- Mi az, hogy! Többet, mint hinné!
- Akkor meg ne hagyd elmenni! – rakta kezét Niall a vállamra.
- És mégis mit tehetnék? – temettem kezeim közé az arcom.
- Csábítsd el!
- Hogy? – dörmögtem a tenyerembe.
Mindenki elkezdett töprengeni. Tíz pere csak ülünk és gondolkozunk. Még a légy zümmögését is lehet hallani.
- Meg van!!!! – üvöltött fel Louis egy akkorddal feljebb.

* Claire szemszöge *

Már épp készültem ki nyitni az ajtót, mire rájöttem, ha itt megyek be, akkor lebukok. Átdobtam a táskám a vállamon, majd elkezdtem felmászni a rózsa lugason. Sikeresen bemásztam az ablakon, s rögön megpillantottam a mostohaapámat, Tomot.
- Szia Claire! – tette keresztbe a kezeit.
- Apa, én nem akartam elmenni! Sajnálom, csak nem bírtam itthon maradni! Kérlek ne mondd el anyának!
Tom odajött, megölelt, majd adott egy puszit a homlokomra. Teljesen meglepődtem a cselekedetén.
- Nyugi! Nem fogom magamtól eldobni a lányomat! – mondta, s szorosan ölelt magához.
Meghatottak a szavai. Nagyon jól esett a törődése, de az még jobban, hogy a lányának szólított. Akaratomon kívül is egy könnycsepp gördült le az arcomról. Letöröltem, majd adtam egy puszit apunak. Fura őt apának hívni, Mellissát már megszoktam, hogy anyának hívom, de ez most sokkal másabb. Ő nem érzékelteti velem, hogy én csak egy árva vagyok! Vagyis csak voltam! Már nem! Van egy családom!
Megszólalt a csengő, és örömömben lerohantam és kinyitottam az ajtót. Meglepődtem, amint a négy fiút pillantottam meg toporogva az ajtóban, de a szívem szottya nincs köztük.
- Hát ti? – kérdeztem mosolyogva.
- Beszélni akarunk veled! – mondta Louis valami komolysággal a hangjában, ami talán sikerült is volna neki, ha nem rágcsál közben répát.
- Rendbe! Mondjátok, mert megijesztetek!
- Azt találtuk ki, hogy mi elmehetnénk kempingezni! – mondta szöszi barátunk teli szájjal.
- Kik, azok a mi?  - ráncoltam össze a homlokom.
- Te mi és a barátnőink!
- Nem is tudom!
- Jössz és kész! Nincs vita! Holnap reggel érted jövünk! – diktálta Louis, miközben a másik három fiú egyetértően bólogatott.
Még mielőtt bármit is mondhattam volna, Niall egy sütit nyomott a számba, elnémítás gyanánt. Bepattantak a  kocsiba, majd széles mosollyal elhajtottak.  Nem tudom, hogy jó ötlet lesz-e Harryvel együtt táborozni! Ahh! Miket beszélek?! Még szép, hogy jó lesz! Harryvel egy éjszakát együtt tölteni! Mindennél jobb lesz!

*****
Már alig vártam a ma reggelt, hogy újra találkozhassak a fiúkkal! Bár kicsit kínosan érzem magam a tegnap este miatt, de ő világosan megmondta, hogy nem jelentett semmit! És tartom magam a döntéséhez, bármi is az! Felöltöztem, felvittam egy kis halvány sminket, majd kirohantam a házból, amint meg hallottam az autók dudálását. Két kocsival jöttek, az egyikből Louis és Eleanor, Zayn és Perrie szállt ki, a másik járműből Harry, Niall, Liam és Daniela. Perrievel már volt szerencsém találkozni, de Eleanorral és Danielaval még nem, ami miatt kicsit parázok is, hogy nem fogjuk megkedvelni egymást. Bemutatkoztak és nem volt kínos csend. Mindketten nagyon kedvesek és szimpatikusak. Louiséknál vannak a sátrak, és egyéb felszerelés, egyértelműen a kaja Nialléknél. Én egy kocsiban ülök Harryvel, Niallal, Liammel és Danielaval. Harry vezetett én pedig mellette foglaltam helyet. Az út csendben telt, legalább is nekem, mert meg sem mukkantam. A többiek mind nagyon jól el vannak, röhögnek, de én nem tudok a tóra gondolni, hogy milyen hideg! Káosz van a fejemben!
- Örülök, hogy eljöttél! – villantott mosolyt Harry.
- Én is örülök! – s én is megmutattam „bájos” mosolyom.
Kibámultam az ablakon. Hirtelen egy meleg és nagy tenyeret érzetem a térdemen. Harry szépen lassan rá csúsztatta és simogatta. Bár tagadja, de látom a szája sarkában megbúvó mosolyt.
Ez most mi akar lenni? Ha nem érez irántam semmit, akkor miért zavar össze és miért simogat? A szívem kihagyott egy ütemet, majd szaporán kezdett el verni. Zavaromban elpirultam, de nem csináltam semmit. A reménytől, hogy valaha is bármi lehet köztünk, ami több, mint barátság, fel pörgetett és lesokkolt. Elkezdett remegni a kezem, amit gyorsan bebújtattam a zsebembe. Tovább bámultam ki az ablakon, miközben Harry érintéseitől szabálytalanul emelkedett a mellkasom. Ahol hozzám ért égni kezdett a bőr és forrósodni.
Pár óra múlva megérkeztünk egy erdő közepére. A fiúk elkezdték felállítani a sátrakat, kivéve Niallt, aki a kaját menekíti biztonságba. Mi lányok az összes többi holmiról gondoskodunk. Mikor végeztünk Louis csípőre tett kezekkel elénk állt és elkezdte felosztani a sátrakat.
- Én, Eleanor, Liam és Daniela alszunk az egyik sátorban, a másikban Zayn, Perrie és Niall, a harmadikban pedig Harry és Claire! – mondta szemöldök húzogatva.
Kezdem azt hinni, hogy ezt az egészet csak miattunk csinálták, de teljesen fölöslegesen! Habár persze nagyon örülök, hogy egy sátorba aludhatok Harryvel, de úgysem lesz semmi! Sajnos! Egymásra néztünk, majd rögtön félre, de Harry biztos, hogy örül Louis beosztásának. Nem mintha szeretne engem, de biztos azt hiszi, hogy az éjjel az övé vagyok! De téved csórim! Még ha le is akarnék feküdni Harryvel, akkor sem egy sátorban készültem eldobni a szüzességem!
Sötétedéskor leültünk a tábor tűz köré, amit Zayn ősi módon próbált meggyújtani, de végül belement a 21. századi megoldásba. Öngyújtó. Mindenki helyet foglalt a parázsló tűz körül, nekem persze fura módon csak Harry mellett maradt helyem.
   

1 megjegyzés: