3.
rész
Felmentem az emeletre, benyitottam a szobába. Brad ott
állt a szoba közepén a kezére támaszkodva. A piától alig bír megállni két
lábon.
- Hát te meg mit csinálsz? - kérdeztem homlok
ráncolva.
- Mondtam, hogy van egy meglepetésem! – majd előhúzott
a zsebéből egy kis fekete zacskót.
Elindult felém sebesen, a keze a seggemen landolt, a
másik kezét elkezdte felcsúsztatni a pólóm alatt. Megfogta a szélét és
megpróbálta felhúzni, de én rácsaptam, a kezére és ellöktem magamtól.
- Brad! Ne csináld!
Brad nem hátrált meg, megindult újból felém, de
erőszakosabban elkezdte letépni a felsőmet. Kínomban nem tudtam mi tévő legyek,
nem akarom bántani, de ha ilyen erőszakos akkor nekem is erőszakos dologhoz
kell folyamodnom! Amilyen erővel csak tudtam pofon vágtam.
- Te részeg vagy! – mondtam, majd kinyitottam az
ajtót. – Teszek egy szívességet! Úgy veszem, hogy ez meg sem történt!
Lerohantam, a könnyeimet nem bírtam visszatartani.
Keservesen elkezdtem zokogni. Egyre gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat,
szinte már szaladtam, mindenki aki az utamba került neki mentem. Ugyan sikerült
vissza fognom a könnyeimet, de belül szét tép a fájdalom. A kezemet oda
tartottam a szám elé, meggátolva, hogy fura, félreérthető hangot adjak ki.
Kifutottam a házból és csak mentem a fejem után.
- Nem kéne egyedül sétálnod! – kiáltotta valaki az út
túloldaláról.
Nem foglalkoztam vele, csak mentem tovább. Ekkor egy
alak elkezdett felém futni. Megismerem a sötétben az ismeretlen személyt, Harry
az.
- Mit csinálsz ilyenkor errefelé? – kérdezte, ahogy
mellém ért.
- Semmit! – szipogtam.
Harry hirtelen megragadta a csuklóm és visszarántott.
- Hogy hívnak? – kérdezte.
- Miért mondanám meg?
- Mert te már tudod az enyémet! – s felvillant egy
mosoly az arcán.
- Clair.
- Ah, Clair. Valamivel vadabbat vártam! – pajzánul
vigyorgott.
- Tudod, én is mást vártam! A Harold túl kisfiús! – majd grimaszoltam
egyet.
- Ha tudnád mennyire nem vagyok jó fiú!
Nem szóltam, csak mentem tovább.
- Na? Elmondod miért sírsz?
- Nem tartozik rád!
Harry rögvest neki nyomott a falnak, a hajamat arrébb
söpörte és a fülemhez hajolt.
- Majd meglátjuk! – suttogta, majd apró csókokat adott
a nyakamra. – Gyere haza viszlek!
- Nem kell köszi! Egyedül is haza találok!
- Kétlem, hogy ilyen szerelésben este épségben haza
jutnál! – mondta pajzánul, rátekintve a dekoltázsomra, közben kinyitotta a
kocsija ajtaját.
Rápillantottam az öltözetemre. Valóban nem szolidan
vagyok felöltözve, főleg, hogy Brad szét tépte. Miközben ott álltam és
töprengtem, vajon érdemes e beszállnom Harry mellé, a kocsmától hangos füttyjelek hallatszottak. A
reagálásuk ugyan valamennyire önbecsülettel töltött el, mégis megijedtem. Harry
már a kocsiban ült és beindította a az autót. Odarohantam és bekopogtam az
ablakon, mert az ajtót bezárta, csak az ablakot tekerte le félig.
- Na jó! Vigyél haza!
- És miből gondolod, hogy van még kedvem? – majd
rátaposott a gázpedálra és elhajtott, majd pár méterrel odébb megállt, Harry az
ablakon kinyújtotta a karját és a mutatóujjával oda hívott. Amint odaértem és
kiakartam nyitni az ajtót, Harry megint elindult, majd megint fékezett és ez
így ment tovább egy utcán át. Végül meguntam és elindultam gyalog.
- Clair! Gyere! Befejeztem.
Rögtön visszamentem, mert bár alig ismerem, mégis
nagyobb biztonságban érzem magam. Az ajtó még mindig zárva, az ablak van
leengedve.
- Nyisd ki az ajtót! – förmedtem rá.
- Mi a varázsige?
- Kérlek!
- Érzéssel és mondd a nevem!
- Harry! Kérlek szépen nyisd ki az ajtót! –
vigyorogtam, mint egy vadalma, majd kinyitotta és beszálltam mellé.
- És most adj egy csókot!
- Ne vidd túlzásba!
- Akkor ki lehet szállni! Azok az alkoholisták
biztosan haza kísérnek.
Odahajoltam Harry-hez és adtam egy puszit az arcára.
- Ez nem csók volt!
- Felejtsd el!
- Akkor szia!
- Rendben! – kiszálltam és elindultam egyedül a
sötétben, majd Harry is elindult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése