15.rész

15.rész

Sziasztok!!! Köszönöm az előző részhez a kommentet! Szeretném, ha többen írnátok komit, hogy tudjam olvassátok, és , hogy tetszik-e vagy sem. Jöhet meleg, hideg!! :) Egy szóval is megelégszem!! Csak légy szíves írjatok, mert így értelmetlennek találom a blogot, hogy ha senki sem olvassa!! A részhez csak annyit fűznék, hogy ez sem lett túl izgalmas, mert csak most kezd be indulni a sztori!! :) Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket!! :D <3
És KIJÖTT A MM KLIP!!!!!!  Én már vagy ezerszer megnéztem!! :) Ne feledjétek: DÖNTSÜNK REKORDOT!!! :D

 BOLDOG SZÜLINAPOT HARRY!!!!!

Puszi Nektek! <3

Röhögve fogyasztottuk a pille cukrot, mindenki Zayn bénázásán röhögött. Valamikor vagy oda égette szerencsétlen kaját, vagy még nem eléggé sült meg. Niall hirtelen felpattant, miután megevett egyedül két zacskó cheetost, a pille cukorról ne is beszéljünk, majd a kosi csomagtartójából elővette a gitárját.
- Claire! Tudtad, hogy Harry tud énekelni? - mutatott Szöszke barátunk a Göndörkére. - Persze, én is tudok! - húzta ki magát, vigyorogva.
- Tényleg? - meredtem nagy szemekkel Harryre, mire ő csak teli szájjal bólintott egyet. - Énekelj nekem! Légyszi! - néztem rá bociszemekkel.
- De csak miattad! - motyogta, majd biccentett Niallnak, mire ő egy csendes és lágy zenét kezdett el pengetni a gitárján.
Harry belekezdett egy gyönyörű dalba. Harry a dal közben le sem vette rólam a szemét, mintha nekem énekelné. Habár az egész dal csodás volt, egy résznél mégis leragadtam. Mert olyan mintha Harry rám értené ezt a pár mondatot!  

 When he opens his arms and holds you close tonight,

It just won’t feel right,

‘Cause I can’t love you more than this, yeah,

When he lays you down,

I might just die inside,

It just don’t feel right,

‘Cause I can’t love you more than this,

Can't love you more than, this

Akaratlanul is egy könnycsepp buggyant ki a szememből. Gyorsan le is töröltem, de egy pillanatra sem szakítottam meg a szemkontaktust Harryvel. Oh, ha tudná, hogy én tényleg ezt érzem iránta! De biztos, hogy ő nem érez irántam semmit! Nyilván, csak ez a dal jutott az eszébe! Mikor vége lett egy halvány mosolyt mutatott felém, s a gyönyörű smaragdzöld szemei csordultig teltek könnyel. A mosolyom lefagyott, s pillanatok alatt ott termettem mellette.

- Harry, minden rendben? - kérdeztem aggódással a hangomba, s a pár perce hitt béke eltűnt belőlem, s helyette gyomorgörcs jött elő. 

A torkomban egy nagy gombóc szorult meg, a szívem millió darabokra tört! Utáltam Harryt így látni! Borzasztó látvány őt sírni látni! Habár nem rendesen sírt, csak egy-egy könnycsepp csordult végig az arcán.

Legszívesebben a karjaiba omlottam volna, és forró csókokkal nyugtattam volna meg!

- Harry, ezt a dalt egy lányhoz írta,a ki nem viszonozza az érzéseit! - mondta Louis, furán nézve rám.

Nem értettem Louis fura tekintetét, sem pedig a többi fiú nézését, akiknek a tekintete szintén rám szegeződött. Nem foglalkoztam velük, csak Harryt néztem, s leültem mellé. Ha tudná, hogy én mit érzek iránta! Ha tudná, hogy ő nem viszonozza az én érzéseimet! S a bánatomat, már a féltékenység vette át! Miért nem lehetek én, az a lány! Sosem akartam más bőrébe bújni, de Harryért megtenném!

- Sajnálom! - nyögtem ki, e pillanatban a legértelmesebb választ, s a gyomromban lévő pille cukrok szaltókat hánytak. "Kicsit" ciki lenne, hogy ezt a  hangulatot megtörném egy nagy adag rókával, így nagyot nyeltem, s mélyeket szippantottam a friss levegőből.

Harry szája sarkában egy apró mosoly ült ki, s rám nézett. Elég is volt ennyi! Rabságba estem a két gyönyörű szemében, amikből már készült volna lefolyni még egy könnycsepp, de nagyokat pislogott, s azok nem jöttek elő a felszínre. 

- Semmi gond! - mosolygott, majd hirtelen felpattant, s elővett egy üveg sört, amelynek fele tartalmát el is fogyasztotta.

Visszaültünk a régebbi felállásba, ahogy eddig, bár most Harry nem mellém ült, hanem Nial mellé. Mindenki egy szúrós pillantást lövellt felé. Nem értettem, hogy mi folyik itt, vagyis köztük, de nem is akarom tudni! Csak újra mosolyogni akartam látni őt! Ahogy azok az édes kis gödröcskék előjönnek a puha arcán, amelyet annyiszor meg akarok simítani! De félek, azzal elrontanék mindent! Niall újra kezei közé vette a gitárt, majd össze nézett a fiúkkal, míg Harry elvolt foglalva az itala elfogyasztásával. Ismét nem értettem ezeket az összenézéseket, de megint csak rájuk hagytam. A Szöszi belekezdett egy csendes dallamba, amelyhez dúdolt is. Fél pillanaton belül a szerelmes párok táncra perdültek, persze lassúzni! Harry összehúzott szemöldökkel nézett Niallre, míg ő csak egy nagy és elégedett vigyort ejtett felé. Tekintetünk megint összeakadt. Harry arckifejezése megenyhült, majd felállt és elkezdett közelíteni felém. 

- Szabad? - nyújtotta felém a kezét.

Nem tudom mi lett volna a megfelelő válasz, így inkább csak tenyerébe helyeztem az enyémet. Felálltunk és kicsit arrébb álltunk meg a többiektől. Ők szinte egymás mellett álltak és úgy táncoltak tömören, csoda, hogy nem lökték fel egymást. De mi két méterrel odébb álltunk meg, hogy ne zavarhassanak meg, legalábbis részemről, ezért volt kedvező, de Harry részéről fogalmam sincs! Bárcsak belelátnék a fejébe, még ha acska egy percig, de meg tudnám, hogy mit gondol ezekben a percekben! Kiskoromban mindig is arról álmodtam, hogy valamiféle szuper erőm legyen, de most csupán csak tudni akarom, hogy mit gondol!

Harry a derekam köré fonta karjait és szorosan magához húzott. Én átkulcsoltam a kezeim a nyaka körül, s mélyen a szemébe néztem. Ő is az én szememet fürkészte. Annyira érzelmekkel teli volt a tekintete. Nem tudok levonni belőle semmit, csak annyit, hogy szomorú, de a szomorúság mellett ott rejtőzik még a düh. Bár ezt sem nagyon tudtam kivenni a szeméből. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat! Bár sosem kéne elengednem Harryt! A kellemes dallamra nem igazán táncoltunk, csak dülöngéltünk jobbra-balra. Sokkal jobban elfoglalták a figyelmem a zöld szemei, a piros ajkai, s lefogadom, hogy édesebbek, mint a világ összes édessége együtt véve! Pár perc múltán még mindig egymásba voltunk csimpaszkodva, mire feleszméltünk, hogy a dalnak már rég vége. Elváltunk nagy bánatomra egymástól, majd a kis tömeget vettük célba, amely már a tűz körül ült, s kaján vigyorokat vettek az arcukra. Iszonyatosan kínosan éreztem magam, de megérte! Mindennél jobb volt Harry karjaiban lenni! 

- Ugye, hogy jó volt? - húzogatta a szemöldökét Zayn. 

- Fogd be! - szólt rá Harry, kicsit sem durván, inkább szórakozottan. 

Mindenki elkezdett kacagni, még mi is. Csend telepedett le, mire Niall hangosan felordított. Összerezzentem, mire Harry a kezét a kezemre csúsztatta és édesen mosolygott. Beleborzongtam az érintésébe.  Visszamosolyogtam rá, majd Hazza gyorsan le is vette a tenyerét az enyémről.

- Játszunk vetkőzős pókert! - vetette fel az ötletet Niall. - Légy szíves!!!

Nem lehet ellenállni a kék szempároknak. Niall kiskutya szemekkel nézett körbe, majd törölgetni kezdte a nem létező könnyeit, s, hogy hitelesebb legyen szipogni kezdett.

- Hé! Ne vedd el a szokásomat! A kamu sírás csak nálam jön be! - vágta be a durcát Louis.

Hangosan felnevettünk, majd Niall dobott Louisnak egy puszit, amit répa kedvelő barátunk elkapott a levegőben és zsebre dugta. Nagyon viccesen nézett ki, de mégis hihetetlen, hogy ez az öt fiú mennyire közel áll egymáshoz! Végül mindenki be adta a derekát és kisebb körbe ültünk a parázsló tűz körül. Fogalmam sincs, hogy mi a póker lényege, de ahogy elnézem a többi lánynak sincs nagyobb tudása ezen a téren, mint nekem, ami egy kicsit megnyugtatott. Ráncolt homlokkal figyeltük, ahogy Louis és Niall egy más szavába vágva magyarázzák a játékot! Hagy ne kellejen mondanom, hogy egyértelműen semmit, nem értettem belőle. Elkezdtünk játszani, a fiúk szinte profiként dobálgatták a zsetont a tétek közé, míg én találomra dobáltam és mindig elröhögtem magam. talán nekem ez a pókerarcom. Ha ebből bárki letud valamit szűrni, egy király! És, ahogy ez a mondat megfogalmazódott bennem, Harry egy kacér mosolyt villantott felém, majd emelte a tétet. Nagyon remélem, hogy nem jött rá semmire, és nem tudja, hogy - szerintem- nincs egy párom sem. Már ha egyáltalán erről szól a játék. Megint gőzöm sem volt, mit csinálok, így csak pakoltam a  zsetont, míg végül pakolni kellett a kártyákat. Harry egy önelégült mosoly kíséretében letette a lapokat, és figyelte, hogy az án kezemben mi van. Letettem a lapokat, mire Harry szélesen elvigyorodott. Gondolom vesztettem. "Remek"! Elhúzta maga elé az elnyert összeget, majd minden szem rám szegeződött. Tudtam mire várnak, így szép, óvatosan a pólóm széléhez nyúltam, és elkezdtem lehúzni magamról. Elvégre nem szoktam öt fiú előtt levetkőzni! Pár pillanat múlva a pólóm a földön landolt. Mindenki nézett engem, de nem túl sokáig, nehogy megbántsák a barátnőiket. Csak Harry és Zayn tekintete kalandozott rajtam. Harry szemei elsötétültek, s nyitott szájjal figyelt. Megnyalta az ajkait, majd egy nagy levegőt vett, s megrázta a fejét és oldalra pillantott, de szem sarkéban még mindig engem tanulmányozott. Gondolom ő azt hitte, hogy én nem látom! És fura, de nem zavart, ahogy szemei cikázott a testemen, sokkal inkább tetszett, hogy ezt a reakciót én váltom ki belőle! 

- Zayn! Fogd vissza a szemed! - szólt Perrie, a még mindig engem stírölő Zaynre.

- Nyugi szívem! Harry már lestoppolta! - mondta, majd mindenki elkezdett nevetni, csak Harry bökte oldalba Zaynt, egy dűhös pillantás kíséretében. 

Én sem nevettem, hanem elpirultam. Vajon Zayn mit értett azon, hogy lestoppolt? Most ez az egy kérdés fog motoszkálni az agyamban, és le sem fogom tudni állítani a fogaskerekek kattogását!

Eleanor hirtelen felpattant, majd elindult. 

- Te meg hova mész? - nyúlt Louis barátnője után.

- El! - válaszolta könnyedén. 

- Játszunk még! - nyafogott barátnőjének. 

- Na persze Louis! Mit akarsz, mit vegyünk még le? - tette csípőre a kezét a lány.

Körbenéztem a társaságon és érdekes, mert mindegyik fiún rajta maradt minden ruha darab, csak mi lányok voltunk már csak fehérneműben. Kezdem azt hinni, hogy összejátszottak, és csak a levetkőztetésünkre ment ki ez az egész!

- Hááát.... - kezdte Louis, majd rettenetes röhögésben tört ki az öt srác.

Megforgattam a szemem, majd felálltam én is, felkapva minden ruhadarabomat a sátorba siettem. Felkaptam a pizsim, mert már elég későre járt az idő. Harry kicsit később jött be,. de még ébren voltam. Leült mellém és nézte az arcom, biztos azt hitte, hogy már alszom.

- Nem tudom aludni ha néznek! - mondtam még mindig csukott szemmel, mire ő halkan felkuncogott, s a fülemhez hajolt. 

Megint beleborzongtam abba, ahogy kezét a karomra helyezte és, ahogy a forró, kifújt levegő a bőrömhöz ért. 

- Tudod, én pucéran szoktam aludni! - suttogta, s még csukott szemmel is láttam azt a huncut mosolyt az arcán. 

Nem tudom, hogy ha kinyitom a szemem, akkor mi vár rám! Vajon már pucér és így ül most is mellettem, vagy ,még van ruha rajta és csak előre szólt. A szemeim mégis hirtelen kipattantak és kerek szemekkel néztem végig rajta. Megnyugodtam, mikor még minden ruhát rajta találtam! 

- Hát most nem fogsz! - mondtam neki higgadt hangon, pedig a vérem teljesen felpezsdült és a pulzusom is gyorsabban kezdett verni. 

- Nem is akarok! - mondta, majd lefeküdt mellém. - Különben kicsi Harry fázna! - vonta meg a vállát, természetesnek véve a kijelentését.

Nem tudom, hogy mi késztetett rá, de rögtön lepillantottam kicsi Harryre. A szemeim elidőzött azon a terülten, mire Harry felnevetett. Elkaptam a pillantásom, és elfordultam, háttal Harrynek. Legszívesebben odabújtam volna hozzá, de azzal leleplezném magam. Behunytam a szemem és vártam, hogy elszenderüljek, de semmi. Két órája forgolódok és töprengek, de nem jön álom a szemere. Még mindig Zayn kijelentésén, hogy Harry már lestoppolt! Rengeteg elmélet futott át az agyamon, de mindet el is vetettem, végül csak kettő maradt meg nekem. Az egyik, hogy Harrynek csak egy újabb strigula lennék, a másik pedig, hogy esetleg ő is olyan érzelmeket táplál irántam, mint én, ő iránta! Ah! nem, ez nevetséges! Harrynek biztos nem egy olyan lány kell, amilyen én vagyok! Még mindig csak töprengek, és nem tudok aludni, na meg persze ennek az is az oka még, mert félek, hogy kicsi Harry rossz helyre csúszik. Le kell nyugtatnom magam. Általában beállok a zuhany alá és egy forró tusolás után, megnyugszok és ki tisztítom az agyam, de most, itt az erdő közepén, nincs lehetőségem egy forró fürdőt venni! E pillanatban csak egy tó szolgál rendelkezésemre. De mit bámon én?! Bemegyek!