16.rész

16.rész

Sziasztok!!! Tudom, nem szombat van, de nem leszek itthon egész hétvégén. Ez rövid lett, de nincs időm, és nem akartam összecsapni!  Szóval, úgy gondolom, hogy nem szívatlak titeket, ezért hozom nektek ma!! Viszont látom, egyre többen olvassák a blogom, de mégsem hagytok magatok után nyomot!! Légy szíves írjatok pár kommentet! Tényleg nagyon sokat segítene!! Egyáltalán folytassam a blogot?? Akarjátok??  A következő részt 10 komi után hozom, bár nem szeretem komihoz fűzni, de kell egy kis támogatás!! <3 :) Ha meg lesz a 10 komi vagy esetleg több, akkor lehet, hogy nem csak szombaton fog jönni új rész! Lehet, hogy akkor kedden is!! :D Puszi!! :) Hagyjatok nyomot!!! <3


* Harry szemszöge *

Túl hideg van. Nem bírok aludni! Kedvem lenne Claire-hez bújni! Ahh! Nem! Nem szabad! Nem tudom mi történik velem! Valamelyik részem teljesen vonzódik hozzá! Pedig nem szabad! Előjönnek a régi , elrejtett érzéseim, amelyeket két év alatt sikerült elfojtanom, de most képtelen vagyok! Mi van, ha ő is összetöri a szívem, ahogy Jamie? Nem bírnám ki! Őt sikerült elfelejtenem, bár most megint felbukkantak agyam lezárt szakaszaiból az emlékek. Mire észbe kaptam, már egy könnycsepp csordult végig az arcomon. Még nincs késő! El kell taszítanom magamtól Claire-t! Max egyszer az ágyamban akarom látni őt, de többször nem! És folytatom tovább, a mindent a testnek, semmit a szívnek, életemet! Nem szerethetem Claire-t! Apropó! Hol van? Nincs mellettem. Kimásztam a sátorból és elkezdtem keresni. Már majdnem feladtam, mikor megláttam a nadrágját, majd a pólóját a földön heverni. A szét dobált ruhadarabok a tóig vezettek. Csalódottságomra fehérneműt nem találtam. A tó felé néztem, és lám! Claire benne úszkál. Sötétbarna haja vizesen omlik a vállára, s ha ez sem lenne elég gyönyörű, a telihold fölötte ragyog, bár az ő szépsége ezerszer szebb, mint a világító égitesté. Áh! Nem! Nem szabad! Harry szedd már össze magad!
- Csak egy lány! Csak egy lány! - mondogattam magamban. - Csak egy gyönyörű, okos vicces lány!
A francba! Ilyen béna is csak én lehetek!
- Te meg mit csinálsz? - vettem erőt magamon és a legkevésbé sem kedvesen próbáltam kérdezni.
Összerezzent hangomra, s testét eldugta a vízben.
- Ezt én kérdezhetném! - ordított a vízből.
- Ki jöttem pisilni! - hazudtam, még sem mondhatom neki azt, hogy vele akarok aludni, és a hiánya mar! - Na, de te mit csinálsz?
- Csak úszkálok! - jött a válasz.
- Minek? - kérdtem, éjjel, a tóban úszkálni, nem épp egy jó ötlet.
- Megnyugtat! - mondta, most már halkabban.
- Nem bánod, ha bemegyek én is? - fogalmam sincs, miért kérdeztem! Elakarom taszítani magamtól, erre én magam megyek be mellé úszni a tóba?! Nem vagyok normális! De egy próbát megér!
- Nem. - mondta félénken, szinte suttogva, hátha nem hallom meg.
Pórul járt, ugyanis a hallásom kifogástalan! Mint egy nyomozó kutya! Én vagyok Styles blöki, a ruha vadász! Remek, már hülyeségeken is gondolkodok! Ez a lány teljesen elveszi az eszem! Egy villám mozdulattal, lekaptam a felsőm, majd a nadrágom, s már nyúltam volna a boxeremért, de egy csilingelő hang megállított.
- Az marad! - ordított Claire.
Nem vitatkoztam, bementem a vízbe és oda úsztam Claire-hez. Egyre közelebb kerültem hozzá, s bár sötét van, a víz alól mégis látom fehér melltartóját, s fogadni merek rá, hogy egy hozzá illő fehérnemű van rajta. Ha akarom, ezeket is lebeszélem róla, de valami nem hagyja! A szívem!

* Claire szemszöge *

Harry szemei lekalandoztak délre. Olyan mintha gondolkozna valamin, de még így is olyan helyes! Ah Claire! Nem! Nem szabad! Nekem barátom van! Akiről Harry ráadásul nem is tud! De ha egyszer ez az igazság! Harry olyan gyengéd velem, míg Brad... Brad... Nem is tudok mit mondani rá, csak folyton megbánt, s még csak az érzéseit sem mutatja ki! De mi van, ha azért, mert én sem mutatom ki? Igaz, mondom, hogy szeretem, de olyankor is mindig Harryt képzelem magam elé! Talán, ezért nem mondja nekem, mert látja, hogy nincs rendben valami, s nem akar pofára esni! Meg kell tudnom! tudnom kell, hogy a kapcsoltatunk meddig fejlődik, s mi lesz belőle! El kell felejtenem Harryt! El kell tűnnöm az életéből! Eldöntöttem! A vakáció után eltűnök Harry életéből. Mikor feleszméltem, két gyönyörűen csillogó, smaragdzöld szemmel találkoztam. Harry befejezte a gondolkodást, bármin is töprengett. Itt áll előttem - már amennyire egy tóban lehet állni - s egymást nézzük. Elmerültem szemeiben. Mintha egy zsákmány lennék, amely elakadt egy pókhálóban. Göndör fürtjei nedvesen tapadtak arcára, amely kisfiússá tette, de számomra így még helyesebb, és gyönyörűbb! A szívem elkezdett hevesebben dobogni, mikor Harry ajkai elkezdtek közeledni az enyémek felé. Mozdulni, akartam, de nem ment! Pár miniméter választott el minket. Tudom, ha most megcsókol, azzal hibát követek el, de mindennél jobban, akarom Harry csókját. Úgy döntöttem, hogy a sorsra bízom. Már érzetem forró leheletét. A sors nem tétovázott túl sokat, mikor egy kiáltás miatt szétugrottunk, s ajkai ismét eltávolodott tőle. Sóvárogva néztem utánuk.
- Srácok, ti meg mit csináltok? - akadályozta meg a csókot Harry.
- Loius! - förmedt rá Harry.
Lou kacarászva mászott vissza a sátorba. Vártam gy kicsit, hátha Harry folytatja, amit percekkel ezelőtt elkezdett, de nem tette. Rám pillantott, s a csók helyett, csak kikászálódtunk a vízből. Kint álltunk már a parton. A pillanat heve elragadott, s csak ekkor jutott eszembe, hogy nincs rajtam ruha, csak fehérnemű. Harry először komoran pásztázta végig testem, minden kis zeg-zugát, majd egy pimasz, perverz vigyor jelent meg arcán, ezzel felfedve édes gödröcskéit, amik után epekedek! Hihetetlennel sebességgel elkezdtem keresni a ruháim, de sehol nem találtam őket. Pedig biztos vagyok benne, hogy itt hagytam őket! Tuti, hogy Harry dugta el! Röhögött a próbálkozásaimon, de feladtam. Csak kábán álltam előtte. Mint egy élő halott. Ott tartottam, hogy mindjárt rá vetem magam, mikor mindkettőnk tekintete megakadt egy törölközőn. Visszanéztünk egymásra. Az én arcomon pánik uralkodott, míg Harry egy huncut mosolyt villantott. Elkezdtünk rohanni érte. Harry nagy lábai miatt, előbb ért oda, felkapta, majd egyik kezével a magasba emelte. Csípőre tett kézzel álltam előtte, majd mikor pozícióján nem változtatott, elkezdtem felugrani érte, ugráltam, mint egy bolond bakkecske, de képtelenség volt, hogy elérjem, így ezzel az ötlettel felhagytam.
- Légyszi, ugrálj még! - nézett a domborulataimra.
- Ah! Perverz! - majd játékosan a vállába bokszoltam.
- Au! Te bántalmazol! - játszotta, mint akinek annyira fájt a karja.
- Te pedig gonosz vagy! - álltam ki magamért.
Fura, annyira már nem is zavart, hogy félmeztelenül ácsorgok Harry előtt.
- Nem, csak tetszik ez a kevés ruha felállás! - vigyorgott kajánul.
Hirtelen valaki felköhögött az egyik sátorból. Ráismertem a hang tulajdonosára, ez Niall. Gyorsan elindultam a mi sátrunkhoz, nem akarom, hogy Niall is így lásson. Már félúton voltam, mikor Harry hátulról átkarolta a derekam, s megpördített a levegőben, de közben egyik kezével még mindig a törcsit fogja.Ránehezedtem és a földre estünk. ő fölém került, egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett, míg a másik a háta mögött a törölközőt szorongatva. Megint csak egymást nézzük, és nem szólunk semmit. Minden porcikám megakarja csókolni, de nem tehetem! Harry közelebb hajolt, majd adott egy puszit az arcomra, a másik arcomra, majd a számra. Érzékien csókolt.Időbe észhez kaptam. gyenge volt ebben a pillanatban, s habár mndennél jobban élveztem heves ajkainak tapadását, elszakítottam. elkaptam a törölközőt a kezemmel, a másikkal lelöktem magamról Harryt óvatosan. Harry  a földre esett, én pedig magamra tekerve a törölközőt, felpattanmtam és elrohantam.
- Na, ez volt gonosz! - szólt utánam.
A nap már jött fel. Nem igazán aludtam túl sokat. Kínos volt ezek után Harryvel egy légkörben lenni., de nem tudok mit csinálni. Viszont tartom magam a döntésemhez. Elkezdtünk összepakolni, majd elindultunk. Sajnos! Látni akarom még Harryt, de nem szabad! És mi volt az a csók? Vajon ő komolyan gondolta?
- Volt huncutkodás, - vetette fel Zayn a kérdést nekünk.
Remek! Louis biztos beszámolt mindenről!
- Nem! - biggyesztette le száját Harry, majd elkezdett röhögni.

******
 A kocsi megállt alattunk. Az úton Harry elég furán viselkedett. Nem szólt egy szót sem senkihez, nem nevetett velünk, csak vezetett. Megérkeztünk hozzám, Göndörkém kinyitotta a kocsi ajtót előttem, majd elköszöntem mindenkitől, de Harry elkísért az ajtóig. Percekig csak néztük egymást. Harry az ajkaimat nézte, majd nyelvével megnyalta alsó ajkát, s a szemembe mélyesztette az övéit.
- Jól éreztem magam! - nyögte ki, hosszas csönd után.
- Én is! - mosolyogtam.
Hogyne éreztem volna magam jól?! Vele voltam egy teljes napig! És megcsókolt! Még mindig érzem őket, s hiányzik az érzés, mikor hozzám értek ajkai, s nyelve bejutásért könyörgött. A gondolatába is beleborzongtam.
- Hát..akkor szia! - majd megölelt.
Szorosan szorított magához, mintha tudná, hogy most lát utoljára!
- Szia! - váltunk e egymástól.
Dobott egy csábos mosolyt, majd elindult. Végig néztem távolodó alakját, majd ahogy a kocsi is eltűnik az utcában. Vigyorogva léptem be, de gondolhattam volna, hogy ez sem tart örökké. Ez a kis idő, amolyan vihar előtti csend.
- Claire! Te vagy? - jött anya hangja a konyhából.
- Igen! - dünnyögtem.
Nyilván tudni akar mindent, de nem túl sok kedvem van vele beszélgetni!
- Beszélhetnénk?!
- ez inkább kijelentés, m int kérdés. Felsóhajtottam. Hát ma sem esz nyugis napom. Bementem a konyhába. Apa és anya is az asztalnál ültek. Arcuk feszült és ideges volt. Leültem velük szemben, majd anya abban a pillanatban elém dobott egy borítékot. Nem értettem mi ez. Felemeltem óvatosan, mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatna. Anya haragosan nézett rám, míg apa szemében csak csalódottságot véltem felfedezni. Megfordítottam a borítékot, s rápillantottam a levélre. A levegő megakadt a torkomban, a szemeim tágra nyíltak, ahogy megláttam ki vagy inkább kik, küldték. A rendőrség!