25.rész

Sziasztok!! Nos, először is Nagyon boldog névnapot Bartók Tímea! ( Másodszor, tudom hosszú volt a szünet, de megoldottam a gondokat, így a szüneteltetésnek vége!! :D Tudom elég aljasan fejeztem be a 24. részt, sokáig gondolkodtam, hogy hogyan is folytassam…. Remélem tetszeni fog nektek! Előre is bocsánat, hogyha rossz lett, vagy  nem eléggé jó a fogalmazás, de elég fura most így egy hónap után írni, megint rá kell szoknom!:D Ja és elég rövid lett, mert időm az egyenlő a nullával, de mivel most érettségi szünet fog jönni, ezért tudok hozni részeket, nem csak szombaton. Ez egy kis előzetes :D a következő ígérem sokkal hosszabb lesz! :D   Pusszancs: Lulu

25.rész

* Claire szemszöge *

„Viszlát Claire” Ez a kis mondatocska visszhangzott a fejemben. Mintha ez kis féreg lenne, ami beette magát az agyamba és nem lehet „kirobbantani”. Percek óta bambulok magam elé bambán, s nézem az ajtót, amelyen életem szerelme lépet ki pár perccel ezelőtt, de most már csak a hűlt helye van.  Ennyi lenne? Ilyen simán véget érne a kapcsolatunk? Annyi mindenen mentünk keresztül, nem létezik, hogy csak így kisétáljon az életemből, válaszok nélkül! Nem, nem hagyom! Magyarázattal tartozik. Mire észbe kaptam, már hevesen tépkedtem le a bőrömről a szerkentyűket. Hirtelen felültem, mire a szoba forogni kezdett, de ez a kis dolog nem akadályoz meg! A talpam a hideg követ érintette, hónapok óta először, de nem tudtam örülni, mert a fájdalom és a kétségbeesés marcangolta a lelkem. Immár egy gépre, sem infúzióra nem vagyok felkötve. Megindultam az ajtó felé, de a falak, bútorok homályosodni kezdtek, a lábam hirtelenjében megrogyott, de mielőtt a padlóra estem volna, megkapaszkodtam az ágyba. Megtámaszkodva, hol egy bútornak, hol a falnak, botorkáltam el az ajtóig. Remegő kézzel nyúltam a kilincs felé, s nyitottam ki. Kiléptem a kórteremből, s rögtön lábujjhegyre állva kezdtem el jobbra, majd balra kutakodni, hátha megpillantom a göndör fürtöket, de semmi. Elkezdtem a kijárat felé venni az irányt, egyre gyorsabban és gyorsabban, szinte már futottam.
- Hölgyem! Nem szabad itt rohangálnia! Ez veszélyes! – ordított utánam az egyik ápolónő, de nem foglalkoztam vele. Széles mosoly ült ki az arcomra, amint megláttam a kijáratot. Még gyorsabban kezdtem szedni a lábaim. Kirontottam az ajtón. Az eső szakad, mintha dézsából öntenék, de nem érdekel. Ahogy az esőcseppek a bőrömet érintik, olyan mesés. S ekkor megpillantottam Őt. Zsebre vágott kézzel, lehajtott fejjel, sétált a járdán, nem sietett. Az arcom, majdnem ketté akart szakadni a hatalmas mosolytól. S habár a lábaim gyengének bizonyultak, s összeakartam esni, szaladni kezdtem. A szél belekapott a hajamba,  esőcseppek mosták arcomat. Szabadnak éreztem magam, semmi és senki nem állhatott az utamba. Harry ugyanúgy ballagott végig, mint eddig.
- Harry! – üvöltöttem, de nem hallotta. – Ha..Ha..! – kezdtem bele, de a torkom elszorult, s ismét homályba burkolózott minden. Egy pillanat alatt a földön teremtem. A fejemet felemeltem a betonról, s az egyre távolodó alakot figyeltem.
- Harry! – üvöltöttem még egyet teli torokból, s szerencsémre elég hangos volt, s megfordult.
Szakadozottan kapkodtam a levegőt, a szemeim ólomsúlyúnak bizonyultak, de nem hagytam lecsukódni őket. Harry, ahogy megpillantott, a hideg kövön, ahogy félájultan fekszek, eldobta az összes holmit a kezéből, s halálos sebességgel kezdett el felém rohanni. Mikor ide ért hozzám, letérdelt mellém, megfordított, s a mellkasához húzott, de előtte lekapta a kabátját, s rám terítette. A fejem a mellkasán pihent , s 5 hónap elteltével, végre beszívhattam illatát. Ringatózni kezdett, hatalmas kezei körbe fogtak, védelmezően.
- Orvost! – hallottam meg hangját.
- Mondd, hogy szeretsz! – suttogtam, kiszáradt ajkaim közül. Harry lepillantott rám, szemei könnyesek voltak és pirosak.
- Szeretlek! Mindennél jobban szeretlek! – mondta, s nem mosolygott, de olyan érzékien mondta, hogy elhittem. És ennyi. Ez volt az utolsó dolog amire emlékszem. De ha már meg kell halnom, legalább úgy halok meg, hogy tudom, szeretett! Boldogan megyek el, ha tudom, hogy volt miért harcolni!