22. rész

Sziasztok!! Szóval... Nagyon sokáig vaciláltam, hogy szünet alá kerüljön a blog. S habár nagyon, de nagyon bíztam abban, hogy írni fogtok komit, nem írtatok..: / Viszont hosszas tépelődés után úgy döntöttem, hogy tekintettel három olvasóra, NEM szüneteltetem! Fene egye a túl jó szívemet!! Na akkor itt van a 22. rész, remélem tetszeni fog!! De ez most rövid lett, mert nem volt időm, viszont annál izgibb! Ebben is kiderül egy titok! ;) Puszi Lulu :)

22.rész

* Harty szemszöge *

Napok teltek el. De Claire még mindig ugyananban az állapotban van, mint korábban. S nekem ugyanazok a kérdések futnak át az agyamon: Vajon felkel e még? Vajon mi lett volna, ha nem történik ez? Akkor is kifut a kapcsolatunk? Vajon elmondták volna a csókot? Vajon ezek után mi lesz? Meg fog tudni bocsátani nekem? Eltudja felejteni azokat a borzalmakat, amiket a fejéhez vágtam? Ölelhetem még, elhalmozhatom csókokkal? Bozasztó belegondolni, hogy nem biztos, hogy velünk lesz e még, de én hiszek benne! Még azt is elviselném, ha nem lenne velem, de legalább él! És ennél nem kell több!
Leroskadva ülök Claire ágya melletti széken, s csak nézek magam elé. Mikor lesz vége ennek a rémálomnak? Tenyereim közé vettem az ő kis kezét, amely oldala mellett pihent lomhán. Fejemet a hasára raktam, majd lehunytam a szemem és visszaemlékszem a kezdetekhez.

* Visszaemlékezés  *

Elegem van! Itt állok dög melegben ezen a rohadt ballagáson, ahelyett, hogy  versenyeznék! És miért is pontosan? Mert a "kedves" unokatesóm ballag, akit nem is bírok annyira! Bár tény, hogy hasonlítunk egy, két dologban, például, ő is imádja a csajokat. Ha jól tudom, most is együtt van egy csajjal, s elmondása szerint ma megfekteti, aztán kiteszi a szűrőjét! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy néz ki! Nem mesélt semmit sem róla. Gondolat menetemet megszakította, amint a fejemre esett egy ballagási sapka. Remek! Vége ennek a szarságnak és hazahúzhatok! Kezemben egy kisebb csokrot szorongatok, szemeimmel unokatestvéremet keresen és sikerrel. Kis léptekkel közelít meg.
- Helló! - köszönt, mikor ideért.
- Csá! - viszonoztam gesztusát, majd csönd telepedett ránk, míg ő teljesen végig mért. Na igen, hozzám hasonlítja magát! Mindig is irigy volt rám! - Ez a tied! - nyújtottam a csokrot felé, mire neki az egekbe szökött a szemöldöke.
- Kösz! - tért vissza gyorsan a 'laza stílushoz', amit próbál felvenni. Szánalmas. Nem válaazoltam, csak megrándítottam a vállam. S a beszélgetésünk itt kimúlt Braddel. Na igen, Bradnek hívják az unokatesóm. Milyen hülye név! Épp indulni készültem, mikor szemeim megakadtak egy lányon! Hosszű, barna hajzuhataga, lágyan omlik vállára, mosolya a világon a legszebb! Gyönörű mogyoróbarna szemei csillognak. Olyan ártatlannak tűnik! Alig egy perce vettem észre, de rabul ejtett. Ekkor tekintetünk találkozott. Arcát fürkésztem, míg Ő leplezve mért vêgig. Hoaszas percekig néztük egymást. Vajon Ő mire gondolhat? Mélán bámulásomat a telefonom csipogása szakította meg. Vetettem rá egy pillantást, egy üzenetem érkezett Zayntől.

" Tesó, mindjárt kezdődik a verseny! Gyere!"

Visszacsúsztattam farzsebembe a készüléket, még egy pillantás a lányra és mehetek! Ő még mindig engem néz. Rákacsintottamm, de nem biztos, hogy látta ilyen távolról. Majd elindultam, mikor elvonták a figyelmét. Tudnom kell ki ez a lány!

* Visszaemlékezés vége *

Nem bánom, hogy elmentem Brad ballagására, mert különben sosem találkoztunk volna! Felemeltem fejemet Claire hasáról, s szemeimet felvezettem arcára. Nyilván n fogja hallani, amit most fogok mondani, de ameddif egy apró esél is van rá....
- Claire! Kérlek ne hagyj itt! Kelj fel! - simítottam végig arcán, s éreztem, ahogy a kövér könnycsepp legördül arcomon, de nem foglalkoztam vele. - Te vagy az életem! Nem tudok nélküled élni! Szeretlek! Hallod? Szeretlek!
Most mondtam ki először, hogy szeretem! De nem hallotta! Lehajtottam a fejem és a padlót kezdtem el fürkészni.
- Szeretlek! - suttogtam magam elé, s ekkor, a jobb kezemet megszorította valaki. Felkaptam a.fejem, Claire erősen szorítja a kezem. Közelebbről megnéztem, de nincs ébren. Kiáltottam egy orvosnak, s bejött Jamie!

* Claire szemszöge *

Meghaltam vajon? Különös! Semmilyen fájdalmat nem érzek.  És mi van Haaryel? Szenved? Mert abba beledöglenék!
Hirtelen valami hangfoszlány csapta meg a fülem. Nem értem, hogy mit mondd, de abban biztos vagyok, hogy.... EZ HARRY!  Itt vagyok Harry! Gyerünk Claire csinálj valamit! Megvan! Megszorítottam a kezét most! De vajon sikerült? Nem éreztem, hogy megmozdult volna a kezem! Kiakarom nyitni a szemem, de nem megy! Mindegy! Addig fogok harcolni, hogy felkelljek!

* Harry szemszöge *

Nem ébredt fel még mindig! Én ezt nem fogom sokáig bírni!
- Harry menj haza! - tette a vállamra a kezét Jamie.
- Nem hagyom itt! - szorítottam össze a fogam.
- Attól nem fog felkelni, hogy te itt ücsörögsz! Szerinted ő mit szólna, ha látná, hogy milyen állapotban vagy?! Napok óta alig eszel, iszol! - emelte megy egy kicsit a hangerejét.
- Nem. Hagyom. Itt. - szótagoltam el neki dühösen.
- De! Ha kell az őrökkel vitetlek ki! Te választasz! - mondta.
Megforgattam a szemem, majd felálltam, s egy csókot leheltem Claire homlokára.
- Még visszajövök! - suttogtam neki, aztán elhagytam a szobát.
Beszálltunk Jamievel a kocsijába, mivel én nem vagyok olyan állapotban, hogy vezethessek. Homlokomat az ablak, hideg üvegének támasztottam és mélyeket lélegeztem. Kis idő múlva a kocsi megállt alattunk. Kiszálltam, de mielőtt bwcsuktam volna az ajtót feltettem egy kérdést, amelyet nem kellett volna.
- Nincs kedved bejönni? - kérdeztem félve. Szemei felcsillantak, majd bólintott. Együtt sétáltunk az ajtóhoz, majd beléptünk. Körbe járkált, majd megállt a nappali közepén.
- Semmi sem változott! - mosolygott. - Csak te! - hajtotta le a fejét.
- Ezt, hogy érted? - vontam fel a szemöldököm.
- Ugyan Harry! A vak is látja, hogy te szerelmes vagy! Claire nem csak a barátod! - csattant fel, ezelőtt még sosem láttam ilyennek. Aztán ismét halkan szólalt meg. - Mi van veled Harry? Te nem ilyen nyálgép vagy!
Most volt elég! Nem bírom tovább hallgatni! Csak tönkre akarja tenni a kapcsolatomat! Mert ő magányos!
- Miért nem... - kezdett bele szerényen. - Kezdjük újra!
- Mi van?! Mégis mit képzelsz magadról?! Ide jössz ês azt kéred, hogy kezdjük előröl! - üvöltöztem. Tény, hogy Jamie tényleg felbosszantott a hülyeségével, de nem csak ez miatt ordítok. Egyszerűen csak most jön ki mindent. - Menj innen!
- Ezt te sem akarod! - mondta, s az előbbi kirohanásom még sem ijesztette. Kecsesen és lasan közeledett felém, majd ajkaimra tapadt. Először visszacsókltam, nem is tudom miért! Egyszerűen csak hiányzik , hogy valaki megöleljen, s megcsókoljon. De mi van ha nem ezért? Ha egy régi elfojtott vágyam ragaszkodik Jamiehez? Mert bármennyire nem akarom és utálom bevallani, még mindig érzek valamit Jamie iránt. Aztán bevillant Claire képe, s eltaszítottam magamtól.
- Menj innen! - próbáltam mérgesnek hangzanni és tűnni, de inkább csalódott és szomorú vagyok! - Most!
- Csak még egy csók! - közelített megint, de megállítottam, s sikerült megtalálnom a hangom közben. Ezúttal erőteljesebben szóltam rá.
- Nem érted, hogy menj innen?! Hagyj békén! Jamie! Fogd fel, hogy köztünk mindennek vége! Szeretem Clairet!
Mérhetetlen harag tükröződött szemeiben.
- Hát jó! - dühödött be, majd az ajtóhoz sétált, s kinyitotta, de mielőtt kilépett volna még vissza fordult. - Ezt nagyon megbánjátok! Térden állva fogsz nekem könyörögni! - majd elment. Becsukta az ajtót, én pedig az ajtó mentén lecsúsztam a földre. Lábaimat felhúztam a mellkasomhoz, körülöleltem őket, s fejemet a térdeimre hajtottam és csendesen sírni kezdtem. Biztos valamit tervel Jamie, de nem érdekel! Csak visszaakarom kapni Clairet!