20.rész

Sziasztok!! Nos ahogy megígértem, itt is van a második rész! ( És sajnálom, hogy ha ezzel a résszel csalódást kell okoznom, de ez valami pocsék lett, mert közben be is lázasodtam és az életkedvem az egyenlő a nullával… (  Már régóta készülök ezzel a résszel, de nem úgy sikerült össze hoznom, mint vártam, de azért a lényeg benne van! ( Jó olvasást! Puszi!!

20.rész

Mert csak ekkor tudatosult bennem, hogy amiket Harry mondott, azok csak a képzeletem szüleményei. Nem gondolta komolyan, hisz nem is mondott semmit! Mérhetetlen boldogság futott végig rajtam. Meg is könnyebbültem, mert nem feküdtem le Niallel. Nyomtam Niall arcára egy puszit, majd eliszkoltam. Kicsit kínos volt vele egy légtérben maradni vele. Bár nem tudom hova mehettem volna, Harryhez nem, Nialltől most jöttem el… Tudom! Mentem a házak között az utcán, s csak ekkor jöttem rá, hogy a hiánya őrjítő volt. Megérkeztem, majd becsöngettem. A várt személy nyitotta ki az ajtót.
- Szia! – köszöntöttem, két cuppanós puszival, majd beljebb léptem.
- Öhm! Claire! Hát te? – kérdezte Nancy összezavarodva.
- Braddel szeretnék beszélni! Tudom, hogy mindig itt van nálad! – mosolyogtam.
- Öhm, ja, de most nincs itt! – röhögött fel kínosan. Túl gyanúsan viselkedett. Ismerem Nancyt és tudom, hogy milyen amikor hazudik és ő most épp azt teszi!
- Oké Nancy! Hol van Brad, - tettem fel neki a kérdést, de a kérdésemre rögtön megkaptam a  választ, mikor Brad és számomra egy ismeretlen szőke csajjal sétált le a lépcsőn, fehérneműben. „Drága barátom megtorpant és szólásra nyitotta a száját, de beelőztem.
- Egy szót sem! – s könnyek kezdték szúrni a szemem.
Mérgesen mentem végig az utcán. Persze, ha az embernek szerelmi bánata van, akkor mindenhol enyelgő szerelmeseket lát! Utálom a világot! De ami különös, hogy nem Brad miatt volt szerelmi bánatom, hanem Harry miatt! Brad miatt egy könnycseppet sem pazarlok, csak sajnálom, hogy csak ilyen későn jöttem rá, hogy mekkora egy disznó! Bármennyire szeretnék Harryvel lenni, hisz már nincs akadály előttünk, csak a bíróság! Leültem a partara,, a homokba, majd a gyönyörű naplementét néztem. Bárcsak Vele nézhetném! Karjaiba zárhatna és megvédhetne. Forró csókokat váltanánk egymással és minden tökéletes lenne! Senki és semmi nem zavarhatna meg minket! Elmerültem a gondolataimban, mikor egy kéz tapadt a vállamra. Felpillantottam és Cemeron ült le mellém a homokba.
- Hát te? – kérdeztem meglepődve.
- Csak erre sétálgattam! – mosolygott azzal az aranyos mosolyával. Tulajdonképpen Cemeron egészen jól néz ki, sőt helyes, de nem Harry! Senki sem lesz olyan, mint ő! – mi van a sulival? – kérdezte, de én nem értettem, mire érti, így csak összehúzott szemöldökkel vizslattam arcát. – Nem kaptad meg a levelet?
- Milyen levelet?
- Hogy felvettek-e? – vigyorgott sejtelmesen.
- Nem! – húztam el a szám. – Most nem otthon lakok! Szóval fogalmam sincs, hogy meg jött-e vagy sem, de te biztosan tudod! – böktem oldalba óvatosan.
- Nézd meg! – mondta, majd adott egy puszit és már el is tűnt.
Felvettek volna? Na ne! Még egy kérdéssel több! Ekkor villogott a telefonom. Egy új SMS. Megnyitottam habozás nélkül, de szemeim hatszorosára tágultak.

„Drága Egyetlen Clairem! Ha hajlandó vagy megbocsátani nekem kérlek találkozzunk ma a Sturbucksban! Csókol Apa!”  

El is felejtettem. Egy könnycsepp rakoncátlankodott szemem sarkában, amely kicsordult. Elmenjek vagy ne? Mégis mit képzel magáról?! Rengeteg kérdés cikázott a fejemben. Vajon apának tényleg hiányzok és látni akar? Elmenjek és találkozzak vele? Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy elmegyek ás találkozok vele, ha nem is másért, csak megmutatni, hogy az életem nélküle is tökéletes! Jó, ez egy erős túlzás, hogy tökéletes, de milliószor estem el, de utána mindig talpra álltam! Nélküle! De mielőtt találkozok vele, elmegyek és megnézem a postám.

*****

Az ajtónk előtt álltam. Kezem szabálytalanul remegett. Rátettem a kézfejem a kilincsre, majd egy nagy levegővétel után, benyitottam. Hisz még itt lakok! Nem tétováztam, rögtön a levelekhez siettem.
- Claire? Hát te? – lépett ki a konyhából anya, de nem dühösen, sokkal inkább vidáman.
- Csak a postáért jöttem! – mondtam közömbösen.
Esküdni mernék, hogy anya szeméből egy könnycsepp csordult ki. De nem foglalkoztam vele, amint megpillantottam a nagy és vastag borítékot. Felemeltem, de kicsúszott közüle egy kisebb levél is. Megnéztem, ezt is nekem címezték, de ahogy rájöttem ki küldte, lehangolódtam, a rendőrség. Apropó rendőrség! Beszélnem kell Harryvel! Bármennyire nehéz a vele való találkozás, muszáj elmondanom, hogy mit hazudtam, különben ő issza meg a levét.
- Már mész is? – kérdezte anya, ahogy kinyitottam az ajtót.
- Igen! – feleltem egyszerűen.
Egyre jobban érdekel, hogy anyának mi ez a nagy hangulatváltozás, de most nincs időm ezen rágódni! Rögvest Harryhez indultam. Csöngettem, s pár perc múlva Harry nyitott ajtót. Egy hatalmas mosoly jelent meg arcán, így a kis gödröcskéi is jelentkeztek. Beljebb hívott, elfogadtam gesztusát, majd tettem pár lépést, s megálltam a nappali közepén. Ő megállt velem szembe. Már most rossz a szemébe nézni, azok után, hogy megcsókoltam Niallt.
- Harry elkell mondanom valamit! – hajtottam  le a fejem, egyszerűen képtelen vagyok smaragdzöld szemeibe nézni, mert akkor elgyengít!
- Tudom! Niall elmondott mindent! – mosolyodott el halványan.
Szemeim nagyra nyíltak, köpni, nyelni nem bírtam. A szívem nagyokat dobbant. Mégis mit mondott el Niall?!

* Harry szemszöge *

- Behívtak a rendőrségre, de előtte Niall elmondott mindent! – mondtam.
- Mi az a minden? – nézett rám, s közben a körömlakkot piszkálgatta ujjáról.
- Hát, hogy mit mondtál a rendőrségen! Miért van még valami? – kíváncsiskodtam, miközben fel-felkuncogtam.
- Ja! Nem! Nincs! – nevetett fel Ő is, de nekem kicsit erőltetettnek tűnt, sőt! Nagyon az volt!
- Szóval, én nem akartam hazudni! – tereltem vissza a témát. – Az igazat mondtam volna, de Niall elmondta, hogy ha az igazat mondom, akkor téged letartóztathatnak a nyomozás akadályozásáért! Így azt mondtam én is, hogy nekem jöttél, majd sürgős dolgom volt és elkellett mennem, téged ezután támadtak meg! – jegyeztem meg halkan, mert látom, hogy még mindig nehezére esik visszagondolni arra az estére!
- Értem! – sóhajtott.
- De Claire! Miért tagadtad le, hogy ismersz? – tettem fel a kérdést, ami egy ideje foglalkoztat.
- Mert, akkor te lennél a gyanúsított, és téged biztos, hogy lecsuknak!
Szavai szívemig hatoltak! Képes lenne magára vállalni mindent, azért, hogy én megússzam? Nem tudom, mivel érdemeltem ki őt, de áldom a napot, mikor megismertem.

* Claire szemszöge *

- Köszönöm! – mondta Harry olyan érzékenyen, mint még soha.
- Nincs mit! – mondtam.
Harry ölelésbe húzott. Fejemet mellkasába fúrtam, s belélegeztem bódító illatát. Szorosan karolt, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban elveszíthet. Hátamat simogatta, s éreztem amint beleszagol hajamba, ami mosolygásra késztetett. Itt állunk a szoba kellős közepén és ölelkezünk. Olyan tökéletes ez a pillanat! Iszonyú nehéz lesz őt itt hagynom, mert egyre jobban kezdem szeretni, de még mindig ragaszkodok Brad-hez. Mégis csak ő volt az első szerelmem. Harry végig simított arcomon és gyönyörű zöld íriszeivel kellett szembe néznem. Rögtön rabul ejtett. Szó szerint, mert megint egy ölelésbe vont. Elhajolt tőlem, majd mélyen szemeimbe nézett, s kis habozással ajkait az enyémekre tapasztotta. Csókja vágytól fűtött volt. Az érzés miatt, kezem ernyedten esett testem mellé, így a táskám a földre esett és annak tartalma, úgy szintén a földön landolt. Mindketten lehajoltunk, és összeszedegettük a holmimat. De ekkor Harry kezébe akadt a nagy és vastag boríték. Jaj ne!
- Ez meg mi? – majd megfordította. – Te egyetemre mész?
- El akartam mondani! – védekeztem, de tudom, hogy ez most kevés lesz!
- De ez a suli olyan messze van! Alig látnálak! – mondta, de hangja undok volt.
- Még az sem biztos, hogy felvettek! – mondtam halkan, de egy pillanatig sem néztem szemébe.         
- Akkor most nyisd ki! – utasított.
Lassan nyitottam ki. Nem is olvastam tovább az első szónál, ami az volt, hogy „Gratulálunk”. Lehajtottam a fejem, a levelet leeresztettem.
- És elmész? – kérdezte Harry. Nyilván ő sem hülye, vette a jelet és rájött, hogy felvettek.
- Igen! – suttogtam.
Harry állkapcsa megfeszült, kezét ökölbe szorította, majd hátat fordított nekem, s az ablakon nézett ki.
- Sajnálom! – mondtam, mire Harry felém fordult
- A sajnálatoddal nem megyek semmire! – kelt ki magából, s a lágy Harryt egy pillanat alatt elnyelte a sötétség. – Te nem gondolsz senkire, csakis magadra! Claire! Fel sem fogod, hogy é mit érzek irántad?! – üvöltött.
Nem bírtam tovább, eltört a mécses. Ez nem Harry! Pont ez az! Mindenkire gondolok, épp ezért megyek el! Elkezdtem zokogni, de már Ő sem bírta visszatartani, halkan bekönnyezett, majd könnyei mosták arcát, de egy hangot sem adott ki. Hirtelen kezeivel leverte az étkészletet az asztalról. A tányérok és poharak rettenetes ricsajjal értek földet. Erre a zajra a négy fiú rontott be a házba. Egyszerre álltak meg mind az ajtóban. Megdöbbenve nézték, ahogy én a szoba közepén zokogok, míg Harry villámokat szórt szemeivel, s Ő is sírt. Körülötte pedig ott hever a rengeteg szilánk. Tekintetem összeakadt Niallével, mire még jobban elkapott a sírás, ami neki is leesett. A négy fiú végre magához tért, Louis és Zayn, harryhez rohantak oda, míg Niall és Liam hozzám.

* Nial szemszöge *

Ahogy megláttam őket, tudtam, hogy Claire elmondta Harrynek a csókot. A két barátomnak szüksége volt rám, én mégis Clairehez rohantam oda. Nem tudtam mit csinálni, így Clairet az érintésemmel próbáltam megvigasztalni, míg Harryt a szavaimmal.
- Harry csak egy ártatlan csók volt! – szóltam oda hozzá. – Szándékosan sosem tettem volna!
Amint a mondat elhagyta a számat, Claire nem kapott levegőt, pánikolva  pillantott fel rám, s a kabátomat markolászta.

* Harry szemszöge *

Felkaptam a könnyek záporából a fejem, Niall szavai hallatára.
- Te meg csókoltad őt? – kérdeztem Niallt.
- Magányos volt és szomorú! – mentegetőzött, de nem ért el semmit.
- Ez igaz Claire? – néztem az említettre, de ő csak lehajtotta a fejét, száját beszívta, s bólintott.
Egy világ omlott össze bennem. Az egyik legjobb barátom és a lány akibe teljesen beleszerettem, ezt teszik velem! A történelem ismétli önmagát.
- Hogy tehetted ezt velem?! A barátomnak hittelek Niall! –ordítottam, míg Louis és Zayn lefogtak, nehogy valami olyat tegyek, amit később megbánnék. Claire meg még mindig Zaynék kezei között zokog.
- Az is vagyok! – szólt vissza.
- Nem! Egy barát nem tenne ilyet! – hangom mindennél hangosabb és dühösebb volt. – És te Claire?!
Még mindig nem szólt semmit, csak sírt.
- Azt hittem te más vagy! – ordítottam vele, mire ő még hevesebben kezdett sírni. – De ugyan olyan ribanc vagy, mint az össze többi! – üvöltöttem, miközben rettenetesen bőgök.
Egy kicsi hiányzott csak, hogy bárkinek neki essek, de Louis és Zayn erősen fogtak. Amit Clairenek  mondtam azok súlyos szavak voltak és már meg is bántam, de túl dühös vagyok, vagy inkább csalódott. Claire a szavakra, amelyek elhagyták számat felkapta fejét. Arca áztatva van a könnyeitől, látszik rajta, hogy már alig kap levegőt!

* Claire szemszöge *

Ebben a pillanatban haltam meg! Nem tudom elhinni, hogy ilyet mondott Harry. Elakartam tűnni innen! Kirántottam a kezeim Niallék kezei közül, majd vissza sem nézve kirohantam. Nem tudom mi lett volna, ha pár másodperccel később szaladok ki, de így az életem még egy fordulatot vett. Nem láttam semmit a könnyektől elöntött szememmel, s az utolsó dolog, amire emlékszek egy erős lökés a bal oldalamról.

* Harry szemszöge *

Borzasztó látvány Clairet így látni, de nekem is épp olyannyira fáj, mint neki, talán nekem még jobban! Louisék lassan elengedtek, és én abban a minutumban a földre estem. A lábaim elgyengültek, s összecsuklottak. Claire kirohant, utána akartam szaladni, de a földbe gyökereztem. Hirtelen valami hatalmas puffanásra és egy női sikolyra lettünk figyelmesek. Zayn gyorsan az ajtóba rohant és kinézett rajta.
- Claire! – ordított, majd futásnak eredt.
Felkaptam a fejem, s az ajtóba szaladtunk mind a négyen, de onnan nem lehetett látni sok mindent, így kifutottunk az utcára. A kép ami elém tárult örökre az agyamba rögzült. Claire a földön hevert, szájából vér csordogált ki, szemei csukva voltak. Fölötte pedig egy fekete autó. Elütötték! Miattam!