Sajnálom!!

Sziasztok!!! Sajnos most szombaton nem fogok tudni hozni új részt, mert nem leszek itthon!! Sajnálom!!! Nem hsragudjatok!! De kárpótlásul, majd jövő szombaton 2 részt hozok!! :) <3  A komikat pedig köszönöm az elöző részhez!! Sokat jelentenek!!  :) <3 Puszi!!

18.rész

Sziasztok!!!! Oké, most komolyan! Tetszik a sztori? Már nem tudom mit gondoljak! Légy szí írjatok komit, szerintem nem kérek nagy dolgot! Miattatok ülök órákig a gép előtt, hogy megírjak egy részt, de nem tudom, hogy érdemes e egyáltalán! Két emberről tudok csak akik olvasnák a blogom! ( De nekik nagyon köszönöm!! <3 A részhez annyit, hogy ez most rövid lett, de a következő hosszabb lesz, ha lesz következő egyáltalán, de ahhoz komizzatok!

18.rész

Mit keres itt Nathan? És hol van Niall? Közeledni kezdett felém, én pedig hátrálni.
- Nézd, kösz, hogy kihoztál, de nem kell bájcsevegni! – mondtam gúnyosan, hangom néhol meg-megremegett.
- Ez nem bájcsevely! – rázta meg fejét. – És azok után, hogy 60 fontot fizettem, azért, hogy ki jöhess, megérdemlem!
- A pénz miatt ne aggódj! Visszafizetem! – mondtam, majd megakartam fordulni és távozni, de Nathan visszahúzott. – Mi az?
- Miért nem bírsz? – húzta össze szemöldökét.
- Semmi közös hozzá! – rántottam meg vállam.
Ahogy Nathan rám néz, az megijeszt! Olyan, mintha tervezne valamit velem, s nagyon remélem, hogy nem azt amire gondolok. Végül is egyszer már lefeküdt Harry barátnőjével, miért ne tenné meg még egyszer?! Bár Jamie is akarta állítólag, de az ki van zárva, hogy én önszántamból lefeküdjek vele! Undorodom tőle, és ha csak arra gondolok, hogy milyen fájdalmat okozott Harrynek, fel tudnám képelni!
- Akkor legalább hagyj kísérjelek haza! – szakította meg a töprengésem, de ez inkább utasítás volt, mint sem kérés.
Sóhajtottam, s félre néztem, majd elindultam. Valahogy érzem, hogy bármit mondtam volna, akkor is hazakísér. Pár pillanat múlva Nathan már mellettem is termett. Gyalog mentünk, mert kizárt volt, hogy én mögé felszálljak a motorra! Csendben telt az út, csak Nathan kezdett el egy beszélgetést folytatni, de én egy vállrándítással, vagy egy „aha”-val válaszoltam. A negyedik beszélgetés kezdeményezésénél, Nathan feladta. Ismét csönd telepedett ránk, s a sötét útra. Fura, hogy Nathan itt van mellettem, de még sem érzem magam biztonságban, pedig a környék nagyon barátságos és nyugodt, még így este is! Viszont ha Harryvel vagyok… nem kell félnem! Vele akár egy lepukkant, drogtanyán, ahol gyilkosok rohangálnak, sem félnék, mert tudnám, hogy ő ott van velem! És ez megnyugtatna. Kicsivel később megérkeztünk, és megálltunk az ajtóban. Már most félek, hogy mit fog anya rendezni! Milyen büntetéssel áll elő!
- Hát akkor köszönöm! – mondtam Nathannek, majd elkezdtem babrálni a kulcsommal.
- Igazán nincs mit! – mondta, majd közelebb lépett, s megcsókolt.
Csókja durva volt és erőszakos, közel sem olyan, mint Harryé! Nyelvével bebocsátást kért, de nem adtam meg neki, mire ő beleharapott alsó ajkamba. Éreztem a meleg vért kiserkenni. Teljes erőmmel eltaszítottam magamtól.
- Ne merészelj még egyszer hozzám érni! – förmedtem rá, majd pofon vágtam.
Kezem hatalmasat csattant arcán, olyannyira, hogy belesajdult kacsóm. Mintha ezer tűvel szurkálnák, de e pillanatban ez érdekel a legkevésbé! Nathan szemeiben harag tükröződött, majd száját egy önelégült vigyorra húzta, s megragadta csuklóm. Szorítása egyre jobban erősödött, s a falnak nyomott.
- Minden erőmmel azon leszek, hogy elvegyelek Harrytől! A dühe felemelő érzés lesz! – majd nyelvét végig húzta arcomon, s elment.
Alakját figyeltem, ahogy eltűnik a sötétségben. Amint eltűnt látókörömből, megnyugodtam, kicsit. Megszeppenve álltam és próbáltam felemészteni a történteket. S csak ekkor vettem észre szorítása nyomát. Egy hatalmas piros folt éktelenkedett bőrömön, s biztos vagyok benne, hogy ez később lila lesz! Ráhúztam a pulcsi ujját, majd beléptem a házba. Számat törölgettem, még mindig érzem undorító ajkait. Hánynom kell, ha bele gondolok, hogy mit is tett velem! Semmi másra nem vágytam csak egy forró fürdőre és egy ágyra!
- Claire! Gyere azonnal ide! – üvöltött anya, de meg sem várta, hogy bemenjek a konyhába, már előttem is termett.
Megijedtem a látványtól. Anya szemei pirosa, szemfestéke el van kenődve. Sírt?!
- Mi az? – kérdeztem, kisírt szemeire utalva, de figyelmen kívül hagyta.
- Elmondanád, hogy miért vettel előzetes letartóztatásba?! – emelte fel hangját.
És egy szempillantás alatt eltűnt a sajnálatom iránta. Dühös lettem.
- Fogalmam sincs! – hazudtam. – Egyébként nem mintha érdekelne téged! – ordítottam most már én is!
- Igen is érdekel! – bólogatott hevesen.
- El tudom képzelni! Azért mentél el, és hagytál ott! Mi?! Mellesleg azt sem tudod, hogy mi történik velem, de érdekel is ez téged?! Nem!
Fogalmam sincs, hogy mégis mi váltotta ki belőlem ezt a kirohanást. Lehet, hogy betelt  a pohár, s már nem bírom tovább. Ki kell adnom magamból!
- Claire! Azt akarjuk, hogy költözz el! – nyögte ki apu.
Észre sem vettem, hogy itt van, de ezek szerint igen.
- Mi? – szinte suttogtam.
Mond, hogy csak képzelődök! Érzem, ahogy a könnyek égetni kezdik a szemem. A szívem őrül tempóban zakatolt.
- Mi nem ilyen gyereket akartunk! – mondta anya, teljesen nyugodtan.
S a könnyeimet már nem bírtam vissza tartani! A levegőt szakadozottan szívtam be és fújtam ki. Azt hittem itt helyben elájulok!
- Ennyit, arról apu, hogy nem akarod eldobni a lányod! – mondtam, könnyektől küzdve, majd „kitéptem” az ajtót, s útnak indultam. Gőzöm sincs hova mehetnék. Tulajdonképpen az öt fiún nincs senkim. De Louist, Zaynt és Liamet nem akarom megzavarni,  miközben a barátnőjeikkel vannak. Harryvel meg nincs kedvem most találkozni és nem is kéne, így maradt Niall. Amint beértem Niall házának utcájába, megláttam egy fekete Rang Rovert elhajtani a háza elől, majd Niallt is, amint bemegy a házba.  

* Harry szemszöge *

Odaértünk a rendőrőrsre. Kint maradtam a kocsiban, Claire kéréséhez hűen, de Louis és Niall már jött is vissza. Claire nélkül!
- Hol van Claire? – tettem fel a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott.
- Azt mondták, hogy húsz perce hozták ki! – mondta Niall idegesen.
- Ki?! – döbbentem meg.
- Nem mondták, csak azt, hogy egy srác. – közölte Louis.
Azonnal meg kell találnom! Vajon ki hozhatta ki?! Nagyon remélem nem az a személy, akit a legkevésbé sem szeretnék látni a közelében! Kitettem Louist és Niallt a házuknál, majd padlógázzal mentem Claire szüleihez. A szívem kitörni készült a mellkasomból. Ugye otthon lesz? Ugye otthon? Ahogy leállítottam a kocsit, rögtön kipattantam, s nagy léptekkel mentem az ajtóig. Kopogtam dörömböltem, majd végül az anyja nyitott ajtót.
- Tessék? – kérdezte, amint megtörölte szemeit.
Sírt volna? Úristen! Remélem nem Claireval történt valami! Abba belehalnék!
- Claire itthon van? Beszélnem kell vele? – kérdeztem, de a reakció nem az volt amire számítottam.
Mrs. Hope elkezdett sírni. Ekkor a férje jött oda, s beküldte feleségét a nappaliba. Ő sem fest túl jól. Neki csak épphogy könnyesek a szemei, de még talán meggyötörtebb, mint Mrs. Hopeé!
- Mr. Hope! Mi történt? – kezdtem aggódni.
- Claire már nem lakik itt. – hajtotta le fejét, s szipogott egyet, nyilván a kitörő sírás ellen küzd, de biztos a felesége miatt erősnek akar mutatkozni!
- Mi?! – miért nem lakik már itt?

* Claire szemszöge *           
.
Gyors tempóra kapcsoltam, a könnyeim megállás nélkül hullottak a szemből, de nem törődtem velük. Elkezdtem kopogni ajtaján. Lábaim bemondták a szolgálatot, s összerogytam. Az ajtó előtt ülök összegörnyedve és keservesen sírok. Niall kinyitotta az ajtót, s lenézett rám, én meg fel rá. Felugrottam és a nyakába borultam. Nyugtatóan simogatta a hátam.
- Úristen! Mi történt? – húzott beljebb, majd leültetett a kanapéra, míg ő leguggolt elém.
- Minden a feje tetejére állt! – hangom elcsuklott a végére, s újból zokogásban törtem ki.
- Nyugodj meg! – mondta, majd hozzá ért a Nathan által okozott sebhez, mire én felszisszentem. – Ezt ki okozta?
- Semmiség! – majd vissza lehúztam a pulcsit rá a sebre.
- Nem Claire! Ez nem semmi! Ez komoly! Ki csinálta?
- Ígérd meg, hogy nem mondod el Harrynek! – emeltem fel mutatóujjamat.
- Ígérem csak mondjad! – nézett rám nagy szemekkel.
- Nathan! – s könnyeim megint utat törtek maguknak.
- Ezt tudnia kell Harrynek! – rázta meg a fejét.
- Nem! Csak felhergeli magát! Kérlek! Ne mond el! Megígérted! – szinte már könyörögtem.
- Rendben! – sóhajtott lemondóan. – De ennek rossz vége lesz! És még mi a baj?
El kezdtem mesélni, mindent. Nagyon jó érzés elmondani valakinek a gondjaim. Úgy érzem, hogy bízhatok Niallben és ez még jobban esik! A végén már egy könnyem sem volt. Csak a megszáradtak az arcomon. Bele sem merek gondolni, hogy, hogy nézhetek ki!
- Niall, ilyen szerencsétlen vagyok, hogy nem kellek senkinek? – kérdeztem megtört hangon.
- Claire! Te csodás vagy! – vette arcomat kezei közé. – Ha ilyen seggek, hogy nem veszik észre, hogy mit dobtak el, akkor nem is érdemelnek meg!
Annyira jól esik, amit  mond! Furcsa érzés kapott el hirtelen, s nem tudom, hogy a bennem lévő magány vagy düh késztetett arra, amit teszek. Ajkaimat Niall ajkaira nyomtam. Ez a csók sem olyan, mint Harryé!
- Claire! – nyögte bele csókunkba, de rögtön betapasztottam száját ajkaimmal.
- Shh! – mondtam, s tovább csókoltam.
Elkezdtem levenni pólóját, nem ellenkezett, majd ő is elkezdte levenni a felsőmet. Lábaimat dereka köré fontam, felemelt, s lerakott az ágyra. Egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellet, a másikkal az arcomat fogja. Beleakartam túrni hajába, hiányoznak Harry göndör fürtjei. Csókcsatát vívtunk, mikor hirtelen megszólalt a csengő.
- Ne foglalkozz vele! – húztam vissza magamra.
Niall nem is foglalkozott vele, de az illető nem akar távozni.
- Niall, nyisd ki a kibaszott ajtót! – üvöltött a személy aki levakarhatatlanul nyomta  csengőt.
Hangja hallatán szétugrottunk. Felismertem a hang tulajdonosát. Ez Harry! Te jó ég! Mit művelek?! Épp készülök lefeküdni a barátjával! Én nem Jamie vagyok! Niallel egymásra néztünk, majd felkapta pólóját és ment kinyitni az ajtót. Én nem tudtam mit csinálni, de nem kéne, hogy Harry meglásson, így bebújtam a szekrénybe…  

A kövi rész +18-as lesz, szóval komiba, hogy részletesen leírjam, vagy ne!

17.rész

Sziasztok!!! Meghoztam az új részt! Tetszik a blog? Mert nem nagyon kapok komit! Légy szí írjatok egy kettőt, bármit, csak írjatok! Kell a bíztatás! A részhez nem fűzök hozzá sok mindent. Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket! és csak most kezd beindulni igazán a sztori!! Jó olvasást nektek!! <3 Lehet, hogy még a hétvégén felkerül még egy új rész, ha sikerül felraknom a másik blogba is az ELSŐ  részt!! Kukkantsatok be oda is!  www.neengedjel.blogspot.com. Puszi!!

17.rész

Vajon mi lehet benne? A legrosszabbra gondoltam. Remegő kezekkel nyitottam ki, s kezdtem olvasni.
- Na mi van benne? – kérdezte anya cseppet sem kedvesen.
Kitágult pupillákkal olvastam, s fogtam fel, hogy miért is küldték a levelet.
- Egy kihallgatásra hívnak! – mondtam halkan.
Fogalmam sincs, hogy miért hívnak be. Nagyon remélem, hogy nem lesz komolyabb gond! Bár gőzöm sincs, milyen ok miatt is hívnak engem a rendőrségre, a megérzésem rosszat súgott. Nagyon rosszat, s valamiért csak egy valami motoszkált a fejemben. Harry. Sejtjeimben érzem, hogy neki van köze hozzá.  Holnap kell bemennem a kihallgatásra. Anya tartott nekem egy, egy órás előadást, hogy elrontom az életem, hogy nem lesz belőlem semmi és, hogy Harry rossz hatással van rám. Én csak csöndben tűrtem a beszámolóját, majd mikor befejezte felbaktattam a szobámba. Vettem egy forró fürdőt, amely nagyon jól esett. A pórusaim kitisztultak.  Átvedlettem egy puha pizsibe, majd befeküdtem a pihe-puha ágyba. Elővettem a telefont, s ekkor vettem észre, hogy mennyire hiányoztam a világnak! ( Kicsit sem vagyok egoista! )  Nyolc nem fogadott hívás, és három sms. Harry hívott ötször, mily meglepő, Niall kétszer, s egy ismeretlen szám a nyolcadik. Egyiknek sem szenteltem nagy figyelmet. Ha annyira fontos, akkor felhívnak megint, bár semmi kedvem sincs most Harryvel beszélni. Elakarom felejteni őt, de így nem fog meni, hogy egyfolytában hívogat! Gyorsan megnyitottam az üzeneteket. Egy Nialltől, egy Harrytől és egy az ismeretlen számról. Először Niallét nyitottam meg.

„ Helló! Beszélnünk kellene!"

Ez fura! Niall mégis miről akar beszélni velem? Lehet, hogy ő tudja, miért hívtak be a kihallgatásra?! Mi lehet ennyire sürgős? Közben megtaláltam a másik üzenetet, amit Harrytől kaptam. Biztos, hogy tudni akarom? Hogy eltudjam felejteni Harryt, ahhoz  ki kéne törölnöm az üzenetét, de képtelen vagyok! Miután az ujjam hosszas ideig elidőzött a megnyitás gombon, végül rámentem.

„ Szia! Miért nem veszed fel? Valami baj van? Remélem nem én bántottalak meg valamivel! Beszélni akarok veled! Nagyon fontos! Kérlek hívj!"

Na jó! Ez mg furcsább! Harry miről akar velem beszélni? Mi lenne ennyire fontos?! Kicsit megijeszt, sőt nagyon! Megakarom tudni, hogy mi az a nagyon fontos dolog! Most! Már azt tervezem, hogy felhívom, s beszámolok a váratlan levélről, de lőtte megnyitottam az utolsó üzenetet. Kikerekedett szemekkel figyeltem, hogy mi áll benne. Nem hittem a szememnek!

„  Drága egyetlenem! Rég beszéltünk! Láttam rólad fotókat, de nem hittem volna, hogy ilyen szép lánnyá cseperedtél! Tudom, amit tettem az elfogadhatatlan és nincs kifogás, de kérlek beszéljük meg! Részese akarok lenni az életednek! Nagyon sajnálom, hogy elhagytalak! Te vagy az egyetlen jó dolog az életemben! Hülye voltam, hogy elhagytalak! Megbántam, s azt is nagyon sajnálom, hogy csak 7 év után jelentkezem! Kárpótolni szeretnélek! Ha egyáltalán még szóba állsz velem! Csak azt akarom, hogy tudd: Én nagyon szeretlek! Mindennél jobban! Csókol a te apád!"

Elkerekedett szemekkel figyeltem az sms-t. mire észbe kaptam egy kósza könnycsepp gördült végig az arcomon. Falfehéren ültem az ágyon és pislogtam magam elé nagyokat. Ez most komolyan ő? Az, az ember, akit hét éve nem láttam, nem hallottam róla semmit? Nem, az nem lehet! Azt hiszi, hogy egy sms, és ezzel megbocsátok mindent?! Hát kicseszettül nem! Egyáltalán honnan van meg neki a számom?! Szörnyű zokogásban törtem ki. Nem tudtam felfogni mi is történt! Annyi minden volt az utóbbi időben és most még ez is! Mit érdekli, hogy mi van velem?! Hét évig le se szarja a fejem, most meg előbukkan, mintha nem tett volna semmit! Összegörnyedve feküdtem az ágyon, míg könnyeim patakként folytak végig arcomon. Kopogtattak az ajtón, de nem vettem tudomást róla, csak tovább sírtam. Bárki volt az ajtó előtt, meggondolta magát, s elment. De nem, is bánom, most rohadtul nem hiányzott senki. Végül sikerült álomba merülnöm, egy pirula segítségével.

*****

Kint ültünk a folyosón várva, hogy behívjanak. Egy órája várakoztunk, mikor egy harmincas évei végén járó férfi jelent meg előttem. Kezét nyújtotta, amit én el is fogadtam.
- Ön Ms. Hope? – kérdezte a férfi, mire én csak bólintottam egyet. – Én Mr. Cooper vagyok! Kérem fáradjon be a kihallgató szobába.
Bátortalanul, halk és óvatos léptekkel mentem be a kis szobába. Csak egy asztal és két szék volt a szoba közepén. Leültem az egyik székre, kezeimet az ölembe helyeztem, s tördelni kezdtem az idegességtől. Nyugtalított ez a helyzet, a szoba, s az arcomba világító lámpa. Komolyan, mintha egy rossz akció filmbe kerültem volna.
- Felismeri ezt a három férfit? – tolt elém három fotót.
Villámként csapott belém a felismerés. A képeken annak a három férfinak az arca van, akik még a rémálmomban is kísértenek. Az a három pasi, akik meg akartak erőszakolni, azon az estén. Nem tudtam, mit mondani, csak bólintottam egyet, miközben letöröltem egy előbukkanó könnycseppet. A fejemben újra és újra lejátszódott az, az este. ,ég álmomban is kísért, s most utol ért!
- És ezt a férfit? – tolta elém Harry fotóját.
Falfehérebb lettem, mint eddig voltam, már ha egy ember kitud fehéredni úgy, mint egy darab papír! Úgy tűnik, mégsem tudok eltűnni Harry életéből, legalábbis egy ideig.
- Nem! – vágtam rá, talán túl gyorsan is, mint kellett volna, s ez fel is tűnt a nyomozónak, aki gyanakodva fikszírozott. – Soha életemben nem láttam! – ráztam meg a fejem.
Halvány, lila fogalmam sincs, hogy mégis miért mondtam ezt.
- Mr. Cooper. Mégis mivel gyanúsítanak? – néztem rá félénken.
- Az egyik férfit félholtra verték, s kómába esett. És csak most tudta azonosítani a bántalmazóját.
- Azt mondta, hogy én voltam? – döbbentem meg.
- Nem egészen. Illetve, hogy ön és cinkos társa. – mutatott Harry fotójára.
És ekkor esett le, hogy mi is történt. Harry arról az estéről nem beszélt nekem, s csak annyit mondott, hogy már nem kell félnem tőlük! Nyilván, mikor elájultam, ő…. verte félholtra a férfit. Borzasztó arra gondolni, hogy Harry ilyet tett, de nyugtatott a tény, miszerint értem tette. Azonban nem értem rá ezen töprengeni, ugyanis Mr. Cooper türelmetlenül várta a válaszom. Nekem pedig sürgősen ki kell találnom valami körmön font hazugságot! Mert biztos vagyok benne, ha Harry lebukik, akkor nagyobb az esélye, hogy börtönbe kerül, amit nem akarok, de én talán megúszom, valami enyhébb büntetéssel.
- Nem! Ez a férfi ott sem volt! – tagadtam le Harry ott létét.
- Különös, ugyanis ez a három férfi adott róla személyleírást! – mondta, a szemkontaktust egy percig sem szakította meg. – A kérdés, hogy maga mit csinált ott?
Jellemző! Persze, hogy nem azt mondták, hogy „ Jajj csak meg akartuk erőszakolni azt a csajt, de nem ment, mert az a srác közbe lépett!”. Lehajtottam a fejem, s éreztem, ahogy a könnyek égetni kezdik a szemem. Nagyokat pislogtam, visszatartva. Várjunk csak! Lehet, hogy hihetőbb lenne a dumám, ami mellesleg félig igaz, hogyha sírnék? De lehet, hogy akkor gyengének hinnének! Miközben töprengtem a fejemben ismétlődött a kép, arról a rettenetes éjszakáról. Mondhatnám, hogy túl vagyok a történteken és nem rázott meg, de akkor hazudnék! Ugyani, de, megrázott! Nagyon is, jobban hittem volna, csak nem mutatom ki, de még ma is álomba sírom magam, s ha ez még mindig nem lenne elég, akkor még az álmomban is ott van. Üldöz, mint éhes hiéna a kiszemelt prédát! Szólásra nyitottam a szám, hogy mondjak valami orbitálisan nagy badarságot, de a nyomozó megelőzött.
- Figyeljen, ha valamit elhallgat, akkor lecsukom a nyomozás akadályozásáért! – mondta rezzenéstelen arccal, de hangneméből tisztán kivehető az idegesség.
Bár szerintem ebben a helyzetben, nekem kéne idegeskednem, nem pedig neki!
- Én nem hallgatok el semmit! – mondtam halkan, szerényen, hátha megesik a szíve rajtam, de hiába. A rendőröknek nincs szívük, legalább is a munka terén, nincs!
- Akkor válaszoljon! Mit keresett ott?! – emelte föl a hangját, ami engem válaszadásra késztetett. Persze be is tojtam tőle rendesen.
- Megakartak erőszakolni! – förmedtem rá, s éreztem ahogy a meleg sós csepp végig folyik az arcomon, de a nyomozót cseppet sem hatotta meg. – Most jobb?!
Zokogásban törtem ki. Borzasztó volt visszagondolni, hogy mi is történt. Még mindig érzem a nyirkos tenyeret a combomon, a gusztustalan ajkait a nyakamon, amelyek erősen szívták az érzékeny bőrt! Arcomat a kezeimbe temettem. A rendőr biccentett a kollégájának, majd az bejött. Hideg tenyerét a csuklómra helyezte, majd hátra helyezte. A sírás túlságosan lefoglalt, hogy felfogjam mit is csinál. S csak akkor tudatosult bennem, mi történik, mikor egy hideg, fémet éreztem, amely körbe fogta a csuklóm. Te jó ég! Most először bilincselnek meg!
- Mi…miért bilincselnek meg? – kérdeztem elhaló hangon, könnyek között.
- Mert gyanúsított! Itt marad egy cellában, hacsak valaki le nem rakja az óvadékot magáért, amely 60 font.
- Micsoda?! – s a könnyeim vadabbul kezdtek el potyogni szememből.
Egyszerre vagyok csalódott, aggodalmas, szomorú, ideges. Mikor kimentünk a nyomasztó, szürke szobából, anyám csalódottan megrázta a fejét, majd sóhajtott egy nagyot, s megfordult, majd kiment és eltűnt az éjszaka sötétében. Éjszaka?! Ennyi ideig bent voltam?! Szóval már anyának sem kellek. Remek az éjszakámat egy koszos, büdös és ijesztő cellában tölthetem. Vagy ki tudja, hogy még mennyit!
- Várjon! Jogom van egyszer telefonálnom! – szóltam a rendőrnek aki a kezemet fogta, hogy ne tudjak elfutni.
Igazából nem tudom, hogy jogom van-e tényleg telefonálni, ezt is egy filmből vettem. Ott általában mindenki ezt szokta üvöltözni. Most én tettem így, hátha be jön, és igazam lett.
- Ne tartson sokáig! – mondta egy sóhaj közepette, majd odamentem s tárcsázni kezdtem.
Nem tudom kit hívhatnék fel. Harryt nem, hisz így tudják, hogy nem ismerem! Remegve tartottam a kagylót a fülemhez. Kicsöngött, amely már jó hír, s csak remélni tudom, hogy felveszi. Már épp lerakni készültem, mikor beleszólt a várt hang.
- Halló? – szólt bele unottan.
- Niall? – kérdeztem reménnyel teli hangon.
- Claire? – az ő hangjából pedig meglepődöttséget véltem felfedezni.
- Igen! Niall, nincs sok időm, szóval figyelj! – mondtam, s nem tudom miért, de a szívem a torkomban dobogott.
- Nyögd már ki! – szólt rám idegesen.
- Előzetes letartóztatásban vagyok! Az óvadék 60 font!
- Micsoda?! Miért?! – s bár nem láttam az arcát, tudom, hogy összeráncolt homlokkal mered a semmibe.
- Most nincs időm elmagyarázni! Csak hozzatok ki! De Hazz ne jöjjön! – mondtam az említett személy nevét, jóval halkabban. - Most le kell tennem! – s már ki is nyomtam.
A morcos rendőr elkísért egy celláig, nem mintha lett volna választásom. Levette rólam a bilincset, s máris szabadabban éreztem magam, pedig egyáltalán nem vagyok az, legalább is jelen helyzetben nem! Ledőltem az ágyra, miután átvizsgáltam. Nagyon undorító és büdös, de inkább ez, mint a pisi foltos padló. A plafont nézegettem órákon keresztül. Minden reményem Niallben van! Nem sokáig fogom itt kibírni!

* Niall szemszöge *

Nagyon meglepett, hogy Claire engem hívott! S fura érzés vibrált bennem, mikor  meg pillantottam az arcát a kijelzőn, de még jobban meglepett a hír, hogy börtönben van! Mégis mi történt?! Ha ezt Harry megtudja! Mondjuk épp a motorversenyen vagyunk és nem kéne, hogy itt csapjon balhét! Először inkább elmondom másnak. Hosszas kutatás után megpillantottam Louist a tömegben.
- Louis! – intettem neki, hogy jöjjön ide, s ő így is tett.
- Mi az haver? – mosolygott, nyilván még az előző beszélgetése miatt, amelyet egy szőke lánnyal folytatott.
- Claire börtönben van! És 60 font az óvadék! – mondta el mindent egy szuszra.
- Mi?! – fagyott le a mosoly arcáról. – De miért?!
- Nem mondta! – tártam szét tudatlanságom okán a karjaim.
- Harry tudja? – kérdezte óvatosan és halkan.
- Nem és nem is kéne, hogy tudjon róla a verseny végéig! Tiszta fejjel kell versenyeznie! Vége lesz, Harry megnyeri, átveszi a pénzt, s utána ki hozzuk! – hadartam.
- Ez jó ötlet! – helyeselt Louis.
Kifújtam a levegőt, de valaki nagy erővel nekem jött. Hát persze, hogy Nathan az! Ki más lenne! Gyors léptekkel közelítette meg Harryt, amit egy kicsit furcsálltam. Jajj ne! Ugye nem halotta, miről beszéltünk? Louis eltűnt mellőlem, én meg elindultam Harry felé, de egy csinibaba elállta az utam, mikor hevesen ajkaimra tapadt. A szememet nem hunytam le, ugyanis azzal Harryéket fürkésztem.

* Harry szemszöge *

Beálltam a rajthoz a motorral, mikor Nathan megjelent mellettem, de motor nélkül.
- Örülhetsz, ma nem versenyzek! – mondta egy mindent tudó vigyorral.
- Csak nem beijedtél? – nevettem fel gúnyosan.
- Tőled? Pff! Ugyan, ne nevettess! – röhögött. – Csak fontosabb dolgom akadt! Tőled soha nem ijednék meg!
- Majd meglátjuk! – mondtam komor arccal.
- Igen. Majd meglátjuk! – vigyorgott sunyin, majd elment.
Nem tudom megérteni, hogy ezt most miért csinálta! Nathan mindenkinél jobban szeret versenyezni, most meg csak így simán lelép?! Na mindegy! Legalább így biztos a nyerési esélyem! Egy óra elteltével, vége lett a versenynek, egyértelműen én nyertem meg! Nem szokásom egózni, de ez jó érzéssel tölt el, mikor én vagyok valamiből a legjobb! Átvettem a pénzt, s nem telt egy perc sem, mikor Louis és Niall hihetetlen sebességgel kezdtek el felém szaladni. Rám hozták a frászt!
- Harry! – mondták egyszerre, lihegve.
- Mi az srácok? – kérdeztem egy mosoly kíséretében, ugyanis nagyon viccesen néztek ki.
- Claire… - kezdték, de nem, folytatták, mert alig kaptak levegőt.
- Mi van Claierrel? – hervadt le a mosoly az arcomról.
- Előzetes… letar…tóztatásban… van! – mondták, s kifújták a levegőt.
- Mi van?! – förmedtem rájuk, pedig ők nem tehetnek semmiről, legalább is eddig úgy tudom.
A szívem hevesen kezdett el verni, Claire mégis miért van börtönben? Te jó ég! Nem is merek belegondolni!
- Igen, de te nem jöhetsz! Az óvadék 60 font! – mondták kórusban.
- Oké itt a pénz, de én is megyek! – majd felpattantunk a motorokra.
Nem értem! Nem értek semmit! Claire miért nem akarja, hogy menjek! Persze Louis és Niall egyfolytában azt szajkózzák, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy ne menjek stb. De nem érdekel, biztonságban akarom tudni őt!

* Claire szemszöge *

Fekszek ezen az irtózatosan kényelmetlen matracon, vagy min. nem is merek rá gondolni, hogy ezelőtt kik fordultak meg ezen az ágyon. Ha erre gondolok elkap a hányinger, ezért a körmömmel kezdtem babrálni, vagyis rágni. Pedig nem szokásom, de nagyon ideges voltam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mióta Niallt felhívtam, de fél óra már biztos. És még mindig itt vagyok! Remélem nem felejtett el! Épp, mikor szitkozódni kezdtem magamban, megjelent a morcos rendőr a cella ajtaja előtt.
- Ms. Hope! Hazamehet, letették az óvadékot! – mondta kissé sem barátságosan, ismét mogorván.
Ez az! Szóval nem felejtett el! Biztos csak gond volt megszerezni 60 fontot ennyi idő alatt! Nagy vigyorral mentem ki a rendőrség elé, de Harryéket sehol sem találtam.
- Én jöttem érted! – szólalt meg egy hang a hátam mögül.
A hideg futott át rajtam a hang hallatán. Szorosan behunytam a szemem, s imádkoztam, hogy ne az a személy legyen, akire gondolok! Lassan megfordultam. Ekkora „mázlim” is csak nekem lehet! Nathan állt előttem, egy nagy vigyorral az arcán. Legszívesebben letörölném az önelégült vigyorát, de nem tehetem, hisz neki köszönhetem, hogy ki jöhettem. Egy biztos, ebből semmi jó nem lesz! Érzem!   
   

16.rész

16.rész

Sziasztok!!! Tudom, nem szombat van, de nem leszek itthon egész hétvégén. Ez rövid lett, de nincs időm, és nem akartam összecsapni!  Szóval, úgy gondolom, hogy nem szívatlak titeket, ezért hozom nektek ma!! Viszont látom, egyre többen olvassák a blogom, de mégsem hagytok magatok után nyomot!! Légy szíves írjatok pár kommentet! Tényleg nagyon sokat segítene!! Egyáltalán folytassam a blogot?? Akarjátok??  A következő részt 10 komi után hozom, bár nem szeretem komihoz fűzni, de kell egy kis támogatás!! <3 :) Ha meg lesz a 10 komi vagy esetleg több, akkor lehet, hogy nem csak szombaton fog jönni új rész! Lehet, hogy akkor kedden is!! :D Puszi!! :) Hagyjatok nyomot!!! <3


* Harry szemszöge *

Túl hideg van. Nem bírok aludni! Kedvem lenne Claire-hez bújni! Ahh! Nem! Nem szabad! Nem tudom mi történik velem! Valamelyik részem teljesen vonzódik hozzá! Pedig nem szabad! Előjönnek a régi , elrejtett érzéseim, amelyeket két év alatt sikerült elfojtanom, de most képtelen vagyok! Mi van, ha ő is összetöri a szívem, ahogy Jamie? Nem bírnám ki! Őt sikerült elfelejtenem, bár most megint felbukkantak agyam lezárt szakaszaiból az emlékek. Mire észbe kaptam, már egy könnycsepp csordult végig az arcomon. Még nincs késő! El kell taszítanom magamtól Claire-t! Max egyszer az ágyamban akarom látni őt, de többször nem! És folytatom tovább, a mindent a testnek, semmit a szívnek, életemet! Nem szerethetem Claire-t! Apropó! Hol van? Nincs mellettem. Kimásztam a sátorból és elkezdtem keresni. Már majdnem feladtam, mikor megláttam a nadrágját, majd a pólóját a földön heverni. A szét dobált ruhadarabok a tóig vezettek. Csalódottságomra fehérneműt nem találtam. A tó felé néztem, és lám! Claire benne úszkál. Sötétbarna haja vizesen omlik a vállára, s ha ez sem lenne elég gyönyörű, a telihold fölötte ragyog, bár az ő szépsége ezerszer szebb, mint a világító égitesté. Áh! Nem! Nem szabad! Harry szedd már össze magad!
- Csak egy lány! Csak egy lány! - mondogattam magamban. - Csak egy gyönyörű, okos vicces lány!
A francba! Ilyen béna is csak én lehetek!
- Te meg mit csinálsz? - vettem erőt magamon és a legkevésbé sem kedvesen próbáltam kérdezni.
Összerezzent hangomra, s testét eldugta a vízben.
- Ezt én kérdezhetném! - ordított a vízből.
- Ki jöttem pisilni! - hazudtam, még sem mondhatom neki azt, hogy vele akarok aludni, és a hiánya mar! - Na, de te mit csinálsz?
- Csak úszkálok! - jött a válasz.
- Minek? - kérdtem, éjjel, a tóban úszkálni, nem épp egy jó ötlet.
- Megnyugtat! - mondta, most már halkabban.
- Nem bánod, ha bemegyek én is? - fogalmam sincs, miért kérdeztem! Elakarom taszítani magamtól, erre én magam megyek be mellé úszni a tóba?! Nem vagyok normális! De egy próbát megér!
- Nem. - mondta félénken, szinte suttogva, hátha nem hallom meg.
Pórul járt, ugyanis a hallásom kifogástalan! Mint egy nyomozó kutya! Én vagyok Styles blöki, a ruha vadász! Remek, már hülyeségeken is gondolkodok! Ez a lány teljesen elveszi az eszem! Egy villám mozdulattal, lekaptam a felsőm, majd a nadrágom, s már nyúltam volna a boxeremért, de egy csilingelő hang megállított.
- Az marad! - ordított Claire.
Nem vitatkoztam, bementem a vízbe és oda úsztam Claire-hez. Egyre közelebb kerültem hozzá, s bár sötét van, a víz alól mégis látom fehér melltartóját, s fogadni merek rá, hogy egy hozzá illő fehérnemű van rajta. Ha akarom, ezeket is lebeszélem róla, de valami nem hagyja! A szívem!

* Claire szemszöge *

Harry szemei lekalandoztak délre. Olyan mintha gondolkozna valamin, de még így is olyan helyes! Ah Claire! Nem! Nem szabad! Nekem barátom van! Akiről Harry ráadásul nem is tud! De ha egyszer ez az igazság! Harry olyan gyengéd velem, míg Brad... Brad... Nem is tudok mit mondani rá, csak folyton megbánt, s még csak az érzéseit sem mutatja ki! De mi van, ha azért, mert én sem mutatom ki? Igaz, mondom, hogy szeretem, de olyankor is mindig Harryt képzelem magam elé! Talán, ezért nem mondja nekem, mert látja, hogy nincs rendben valami, s nem akar pofára esni! Meg kell tudnom! tudnom kell, hogy a kapcsoltatunk meddig fejlődik, s mi lesz belőle! El kell felejtenem Harryt! El kell tűnnöm az életéből! Eldöntöttem! A vakáció után eltűnök Harry életéből. Mikor feleszméltem, két gyönyörűen csillogó, smaragdzöld szemmel találkoztam. Harry befejezte a gondolkodást, bármin is töprengett. Itt áll előttem - már amennyire egy tóban lehet állni - s egymást nézzük. Elmerültem szemeiben. Mintha egy zsákmány lennék, amely elakadt egy pókhálóban. Göndör fürtjei nedvesen tapadtak arcára, amely kisfiússá tette, de számomra így még helyesebb, és gyönyörűbb! A szívem elkezdett hevesebben dobogni, mikor Harry ajkai elkezdtek közeledni az enyémek felé. Mozdulni, akartam, de nem ment! Pár miniméter választott el minket. Tudom, ha most megcsókol, azzal hibát követek el, de mindennél jobban, akarom Harry csókját. Úgy döntöttem, hogy a sorsra bízom. Már érzetem forró leheletét. A sors nem tétovázott túl sokat, mikor egy kiáltás miatt szétugrottunk, s ajkai ismét eltávolodott tőle. Sóvárogva néztem utánuk.
- Srácok, ti meg mit csináltok? - akadályozta meg a csókot Harry.
- Loius! - förmedt rá Harry.
Lou kacarászva mászott vissza a sátorba. Vártam gy kicsit, hátha Harry folytatja, amit percekkel ezelőtt elkezdett, de nem tette. Rám pillantott, s a csók helyett, csak kikászálódtunk a vízből. Kint álltunk már a parton. A pillanat heve elragadott, s csak ekkor jutott eszembe, hogy nincs rajtam ruha, csak fehérnemű. Harry először komoran pásztázta végig testem, minden kis zeg-zugát, majd egy pimasz, perverz vigyor jelent meg arcán, ezzel felfedve édes gödröcskéit, amik után epekedek! Hihetetlennel sebességgel elkezdtem keresni a ruháim, de sehol nem találtam őket. Pedig biztos vagyok benne, hogy itt hagytam őket! Tuti, hogy Harry dugta el! Röhögött a próbálkozásaimon, de feladtam. Csak kábán álltam előtte. Mint egy élő halott. Ott tartottam, hogy mindjárt rá vetem magam, mikor mindkettőnk tekintete megakadt egy törölközőn. Visszanéztünk egymásra. Az én arcomon pánik uralkodott, míg Harry egy huncut mosolyt villantott. Elkezdtünk rohanni érte. Harry nagy lábai miatt, előbb ért oda, felkapta, majd egyik kezével a magasba emelte. Csípőre tett kézzel álltam előtte, majd mikor pozícióján nem változtatott, elkezdtem felugrani érte, ugráltam, mint egy bolond bakkecske, de képtelenség volt, hogy elérjem, így ezzel az ötlettel felhagytam.
- Légyszi, ugrálj még! - nézett a domborulataimra.
- Ah! Perverz! - majd játékosan a vállába bokszoltam.
- Au! Te bántalmazol! - játszotta, mint akinek annyira fájt a karja.
- Te pedig gonosz vagy! - álltam ki magamért.
Fura, annyira már nem is zavart, hogy félmeztelenül ácsorgok Harry előtt.
- Nem, csak tetszik ez a kevés ruha felállás! - vigyorgott kajánul.
Hirtelen valaki felköhögött az egyik sátorból. Ráismertem a hang tulajdonosára, ez Niall. Gyorsan elindultam a mi sátrunkhoz, nem akarom, hogy Niall is így lásson. Már félúton voltam, mikor Harry hátulról átkarolta a derekam, s megpördített a levegőben, de közben egyik kezével még mindig a törcsit fogja.Ránehezedtem és a földre estünk. ő fölém került, egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett, míg a másik a háta mögött a törölközőt szorongatva. Megint csak egymást nézzük, és nem szólunk semmit. Minden porcikám megakarja csókolni, de nem tehetem! Harry közelebb hajolt, majd adott egy puszit az arcomra, a másik arcomra, majd a számra. Érzékien csókolt.Időbe észhez kaptam. gyenge volt ebben a pillanatban, s habár mndennél jobban élveztem heves ajkainak tapadását, elszakítottam. elkaptam a törölközőt a kezemmel, a másikkal lelöktem magamról Harryt óvatosan. Harry  a földre esett, én pedig magamra tekerve a törölközőt, felpattanmtam és elrohantam.
- Na, ez volt gonosz! - szólt utánam.
A nap már jött fel. Nem igazán aludtam túl sokat. Kínos volt ezek után Harryvel egy légkörben lenni., de nem tudok mit csinálni. Viszont tartom magam a döntésemhez. Elkezdtünk összepakolni, majd elindultunk. Sajnos! Látni akarom még Harryt, de nem szabad! És mi volt az a csók? Vajon ő komolyan gondolta?
- Volt huncutkodás, - vetette fel Zayn a kérdést nekünk.
Remek! Louis biztos beszámolt mindenről!
- Nem! - biggyesztette le száját Harry, majd elkezdett röhögni.

******
 A kocsi megállt alattunk. Az úton Harry elég furán viselkedett. Nem szólt egy szót sem senkihez, nem nevetett velünk, csak vezetett. Megérkeztünk hozzám, Göndörkém kinyitotta a kocsi ajtót előttem, majd elköszöntem mindenkitől, de Harry elkísért az ajtóig. Percekig csak néztük egymást. Harry az ajkaimat nézte, majd nyelvével megnyalta alsó ajkát, s a szemembe mélyesztette az övéit.
- Jól éreztem magam! - nyögte ki, hosszas csönd után.
- Én is! - mosolyogtam.
Hogyne éreztem volna magam jól?! Vele voltam egy teljes napig! És megcsókolt! Még mindig érzem őket, s hiányzik az érzés, mikor hozzám értek ajkai, s nyelve bejutásért könyörgött. A gondolatába is beleborzongtam.
- Hát..akkor szia! - majd megölelt.
Szorosan szorított magához, mintha tudná, hogy most lát utoljára!
- Szia! - váltunk e egymástól.
Dobott egy csábos mosolyt, majd elindult. Végig néztem távolodó alakját, majd ahogy a kocsi is eltűnik az utcában. Vigyorogva léptem be, de gondolhattam volna, hogy ez sem tart örökké. Ez a kis idő, amolyan vihar előtti csend.
- Claire! Te vagy? - jött anya hangja a konyhából.
- Igen! - dünnyögtem.
Nyilván tudni akar mindent, de nem túl sok kedvem van vele beszélgetni!
- Beszélhetnénk?!
- ez inkább kijelentés, m int kérdés. Felsóhajtottam. Hát ma sem esz nyugis napom. Bementem a konyhába. Apa és anya is az asztalnál ültek. Arcuk feszült és ideges volt. Leültem velük szemben, majd anya abban a pillanatban elém dobott egy borítékot. Nem értettem mi ez. Felemeltem óvatosan, mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatna. Anya haragosan nézett rám, míg apa szemében csak csalódottságot véltem felfedezni. Megfordítottam a borítékot, s rápillantottam a levélre. A levegő megakadt a torkomban, a szemeim tágra nyíltak, ahogy megláttam ki vagy inkább kik, küldték. A rendőrség!         
      

15.rész

15.rész

Sziasztok!!! Köszönöm az előző részhez a kommentet! Szeretném, ha többen írnátok komit, hogy tudjam olvassátok, és , hogy tetszik-e vagy sem. Jöhet meleg, hideg!! :) Egy szóval is megelégszem!! Csak légy szíves írjatok, mert így értelmetlennek találom a blogot, hogy ha senki sem olvassa!! A részhez csak annyit fűznék, hogy ez sem lett túl izgalmas, mert csak most kezd be indulni a sztori!! :) Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket!! :D <3
És KIJÖTT A MM KLIP!!!!!!  Én már vagy ezerszer megnéztem!! :) Ne feledjétek: DÖNTSÜNK REKORDOT!!! :D

 BOLDOG SZÜLINAPOT HARRY!!!!!

Puszi Nektek! <3

Röhögve fogyasztottuk a pille cukrot, mindenki Zayn bénázásán röhögött. Valamikor vagy oda égette szerencsétlen kaját, vagy még nem eléggé sült meg. Niall hirtelen felpattant, miután megevett egyedül két zacskó cheetost, a pille cukorról ne is beszéljünk, majd a kosi csomagtartójából elővette a gitárját.
- Claire! Tudtad, hogy Harry tud énekelni? - mutatott Szöszke barátunk a Göndörkére. - Persze, én is tudok! - húzta ki magát, vigyorogva.
- Tényleg? - meredtem nagy szemekkel Harryre, mire ő csak teli szájjal bólintott egyet. - Énekelj nekem! Légyszi! - néztem rá bociszemekkel.
- De csak miattad! - motyogta, majd biccentett Niallnak, mire ő egy csendes és lágy zenét kezdett el pengetni a gitárján.
Harry belekezdett egy gyönyörű dalba. Harry a dal közben le sem vette rólam a szemét, mintha nekem énekelné. Habár az egész dal csodás volt, egy résznél mégis leragadtam. Mert olyan mintha Harry rám értené ezt a pár mondatot!  

 When he opens his arms and holds you close tonight,

It just won’t feel right,

‘Cause I can’t love you more than this, yeah,

When he lays you down,

I might just die inside,

It just don’t feel right,

‘Cause I can’t love you more than this,

Can't love you more than, this

Akaratlanul is egy könnycsepp buggyant ki a szememből. Gyorsan le is töröltem, de egy pillanatra sem szakítottam meg a szemkontaktust Harryvel. Oh, ha tudná, hogy én tényleg ezt érzem iránta! De biztos, hogy ő nem érez irántam semmit! Nyilván, csak ez a dal jutott az eszébe! Mikor vége lett egy halvány mosolyt mutatott felém, s a gyönyörű smaragdzöld szemei csordultig teltek könnyel. A mosolyom lefagyott, s pillanatok alatt ott termettem mellette.

- Harry, minden rendben? - kérdeztem aggódással a hangomba, s a pár perce hitt béke eltűnt belőlem, s helyette gyomorgörcs jött elő. 

A torkomban egy nagy gombóc szorult meg, a szívem millió darabokra tört! Utáltam Harryt így látni! Borzasztó látvány őt sírni látni! Habár nem rendesen sírt, csak egy-egy könnycsepp csordult végig az arcán.

Legszívesebben a karjaiba omlottam volna, és forró csókokkal nyugtattam volna meg!

- Harry, ezt a dalt egy lányhoz írta,a ki nem viszonozza az érzéseit! - mondta Louis, furán nézve rám.

Nem értettem Louis fura tekintetét, sem pedig a többi fiú nézését, akiknek a tekintete szintén rám szegeződött. Nem foglalkoztam velük, csak Harryt néztem, s leültem mellé. Ha tudná, hogy én mit érzek iránta! Ha tudná, hogy ő nem viszonozza az én érzéseimet! S a bánatomat, már a féltékenység vette át! Miért nem lehetek én, az a lány! Sosem akartam más bőrébe bújni, de Harryért megtenném!

- Sajnálom! - nyögtem ki, e pillanatban a legértelmesebb választ, s a gyomromban lévő pille cukrok szaltókat hánytak. "Kicsit" ciki lenne, hogy ezt a  hangulatot megtörném egy nagy adag rókával, így nagyot nyeltem, s mélyeket szippantottam a friss levegőből.

Harry szája sarkában egy apró mosoly ült ki, s rám nézett. Elég is volt ennyi! Rabságba estem a két gyönyörű szemében, amikből már készült volna lefolyni még egy könnycsepp, de nagyokat pislogott, s azok nem jöttek elő a felszínre. 

- Semmi gond! - mosolygott, majd hirtelen felpattant, s elővett egy üveg sört, amelynek fele tartalmát el is fogyasztotta.

Visszaültünk a régebbi felállásba, ahogy eddig, bár most Harry nem mellém ült, hanem Nial mellé. Mindenki egy szúrós pillantást lövellt felé. Nem értettem, hogy mi folyik itt, vagyis köztük, de nem is akarom tudni! Csak újra mosolyogni akartam látni őt! Ahogy azok az édes kis gödröcskék előjönnek a puha arcán, amelyet annyiszor meg akarok simítani! De félek, azzal elrontanék mindent! Niall újra kezei közé vette a gitárt, majd össze nézett a fiúkkal, míg Harry elvolt foglalva az itala elfogyasztásával. Ismét nem értettem ezeket az összenézéseket, de megint csak rájuk hagytam. A Szöszi belekezdett egy csendes dallamba, amelyhez dúdolt is. Fél pillanaton belül a szerelmes párok táncra perdültek, persze lassúzni! Harry összehúzott szemöldökkel nézett Niallre, míg ő csak egy nagy és elégedett vigyort ejtett felé. Tekintetünk megint összeakadt. Harry arckifejezése megenyhült, majd felállt és elkezdett közelíteni felém. 

- Szabad? - nyújtotta felém a kezét.

Nem tudom mi lett volna a megfelelő válasz, így inkább csak tenyerébe helyeztem az enyémet. Felálltunk és kicsit arrébb álltunk meg a többiektől. Ők szinte egymás mellett álltak és úgy táncoltak tömören, csoda, hogy nem lökték fel egymást. De mi két méterrel odébb álltunk meg, hogy ne zavarhassanak meg, legalábbis részemről, ezért volt kedvező, de Harry részéről fogalmam sincs! Bárcsak belelátnék a fejébe, még ha acska egy percig, de meg tudnám, hogy mit gondol ezekben a percekben! Kiskoromban mindig is arról álmodtam, hogy valamiféle szuper erőm legyen, de most csupán csak tudni akarom, hogy mit gondol!

Harry a derekam köré fonta karjait és szorosan magához húzott. Én átkulcsoltam a kezeim a nyaka körül, s mélyen a szemébe néztem. Ő is az én szememet fürkészte. Annyira érzelmekkel teli volt a tekintete. Nem tudok levonni belőle semmit, csak annyit, hogy szomorú, de a szomorúság mellett ott rejtőzik még a düh. Bár ezt sem nagyon tudtam kivenni a szeméből. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat! Bár sosem kéne elengednem Harryt! A kellemes dallamra nem igazán táncoltunk, csak dülöngéltünk jobbra-balra. Sokkal jobban elfoglalták a figyelmem a zöld szemei, a piros ajkai, s lefogadom, hogy édesebbek, mint a világ összes édessége együtt véve! Pár perc múltán még mindig egymásba voltunk csimpaszkodva, mire feleszméltünk, hogy a dalnak már rég vége. Elváltunk nagy bánatomra egymástól, majd a kis tömeget vettük célba, amely már a tűz körül ült, s kaján vigyorokat vettek az arcukra. Iszonyatosan kínosan éreztem magam, de megérte! Mindennél jobb volt Harry karjaiban lenni! 

- Ugye, hogy jó volt? - húzogatta a szemöldökét Zayn. 

- Fogd be! - szólt rá Harry, kicsit sem durván, inkább szórakozottan. 

Mindenki elkezdett kacagni, még mi is. Csend telepedett le, mire Niall hangosan felordított. Összerezzentem, mire Harry a kezét a kezemre csúsztatta és édesen mosolygott. Beleborzongtam az érintésébe.  Visszamosolyogtam rá, majd Hazza gyorsan le is vette a tenyerét az enyémről.

- Játszunk vetkőzős pókert! - vetette fel az ötletet Niall. - Légy szíves!!!

Nem lehet ellenállni a kék szempároknak. Niall kiskutya szemekkel nézett körbe, majd törölgetni kezdte a nem létező könnyeit, s, hogy hitelesebb legyen szipogni kezdett.

- Hé! Ne vedd el a szokásomat! A kamu sírás csak nálam jön be! - vágta be a durcát Louis.

Hangosan felnevettünk, majd Niall dobott Louisnak egy puszit, amit répa kedvelő barátunk elkapott a levegőben és zsebre dugta. Nagyon viccesen nézett ki, de mégis hihetetlen, hogy ez az öt fiú mennyire közel áll egymáshoz! Végül mindenki be adta a derekát és kisebb körbe ültünk a parázsló tűz körül. Fogalmam sincs, hogy mi a póker lényege, de ahogy elnézem a többi lánynak sincs nagyobb tudása ezen a téren, mint nekem, ami egy kicsit megnyugtatott. Ráncolt homlokkal figyeltük, ahogy Louis és Niall egy más szavába vágva magyarázzák a játékot! Hagy ne kellejen mondanom, hogy egyértelműen semmit, nem értettem belőle. Elkezdtünk játszani, a fiúk szinte profiként dobálgatták a zsetont a tétek közé, míg én találomra dobáltam és mindig elröhögtem magam. talán nekem ez a pókerarcom. Ha ebből bárki letud valamit szűrni, egy király! És, ahogy ez a mondat megfogalmazódott bennem, Harry egy kacér mosolyt villantott felém, majd emelte a tétet. Nagyon remélem, hogy nem jött rá semmire, és nem tudja, hogy - szerintem- nincs egy párom sem. Már ha egyáltalán erről szól a játék. Megint gőzöm sem volt, mit csinálok, így csak pakoltam a  zsetont, míg végül pakolni kellett a kártyákat. Harry egy önelégült mosoly kíséretében letette a lapokat, és figyelte, hogy az án kezemben mi van. Letettem a lapokat, mire Harry szélesen elvigyorodott. Gondolom vesztettem. "Remek"! Elhúzta maga elé az elnyert összeget, majd minden szem rám szegeződött. Tudtam mire várnak, így szép, óvatosan a pólóm széléhez nyúltam, és elkezdtem lehúzni magamról. Elvégre nem szoktam öt fiú előtt levetkőzni! Pár pillanat múlva a pólóm a földön landolt. Mindenki nézett engem, de nem túl sokáig, nehogy megbántsák a barátnőiket. Csak Harry és Zayn tekintete kalandozott rajtam. Harry szemei elsötétültek, s nyitott szájjal figyelt. Megnyalta az ajkait, majd egy nagy levegőt vett, s megrázta a fejét és oldalra pillantott, de szem sarkéban még mindig engem tanulmányozott. Gondolom ő azt hitte, hogy én nem látom! És fura, de nem zavart, ahogy szemei cikázott a testemen, sokkal inkább tetszett, hogy ezt a reakciót én váltom ki belőle! 

- Zayn! Fogd vissza a szemed! - szólt Perrie, a még mindig engem stírölő Zaynre.

- Nyugi szívem! Harry már lestoppolta! - mondta, majd mindenki elkezdett nevetni, csak Harry bökte oldalba Zaynt, egy dűhös pillantás kíséretében. 

Én sem nevettem, hanem elpirultam. Vajon Zayn mit értett azon, hogy lestoppolt? Most ez az egy kérdés fog motoszkálni az agyamban, és le sem fogom tudni állítani a fogaskerekek kattogását!

Eleanor hirtelen felpattant, majd elindult. 

- Te meg hova mész? - nyúlt Louis barátnője után.

- El! - válaszolta könnyedén. 

- Játszunk még! - nyafogott barátnőjének. 

- Na persze Louis! Mit akarsz, mit vegyünk még le? - tette csípőre a kezét a lány.

Körbenéztem a társaságon és érdekes, mert mindegyik fiún rajta maradt minden ruha darab, csak mi lányok voltunk már csak fehérneműben. Kezdem azt hinni, hogy összejátszottak, és csak a levetkőztetésünkre ment ki ez az egész!

- Hááát.... - kezdte Louis, majd rettenetes röhögésben tört ki az öt srác.

Megforgattam a szemem, majd felálltam én is, felkapva minden ruhadarabomat a sátorba siettem. Felkaptam a pizsim, mert már elég későre járt az idő. Harry kicsit később jött be,. de még ébren voltam. Leült mellém és nézte az arcom, biztos azt hitte, hogy már alszom.

- Nem tudom aludni ha néznek! - mondtam még mindig csukott szemmel, mire ő halkan felkuncogott, s a fülemhez hajolt. 

Megint beleborzongtam abba, ahogy kezét a karomra helyezte és, ahogy a forró, kifújt levegő a bőrömhöz ért. 

- Tudod, én pucéran szoktam aludni! - suttogta, s még csukott szemmel is láttam azt a huncut mosolyt az arcán. 

Nem tudom, hogy ha kinyitom a szemem, akkor mi vár rám! Vajon már pucér és így ül most is mellettem, vagy ,még van ruha rajta és csak előre szólt. A szemeim mégis hirtelen kipattantak és kerek szemekkel néztem végig rajta. Megnyugodtam, mikor még minden ruhát rajta találtam! 

- Hát most nem fogsz! - mondtam neki higgadt hangon, pedig a vérem teljesen felpezsdült és a pulzusom is gyorsabban kezdett verni. 

- Nem is akarok! - mondta, majd lefeküdt mellém. - Különben kicsi Harry fázna! - vonta meg a vállát, természetesnek véve a kijelentését.

Nem tudom, hogy mi késztetett rá, de rögtön lepillantottam kicsi Harryre. A szemeim elidőzött azon a terülten, mire Harry felnevetett. Elkaptam a pillantásom, és elfordultam, háttal Harrynek. Legszívesebben odabújtam volna hozzá, de azzal leleplezném magam. Behunytam a szemem és vártam, hogy elszenderüljek, de semmi. Két órája forgolódok és töprengek, de nem jön álom a szemere. Még mindig Zayn kijelentésén, hogy Harry már lestoppolt! Rengeteg elmélet futott át az agyamon, de mindet el is vetettem, végül csak kettő maradt meg nekem. Az egyik, hogy Harrynek csak egy újabb strigula lennék, a másik pedig, hogy esetleg ő is olyan érzelmeket táplál irántam, mint én, ő iránta! Ah! nem, ez nevetséges! Harrynek biztos nem egy olyan lány kell, amilyen én vagyok! Még mindig csak töprengek, és nem tudok aludni, na meg persze ennek az is az oka még, mert félek, hogy kicsi Harry rossz helyre csúszik. Le kell nyugtatnom magam. Általában beállok a zuhany alá és egy forró tusolás után, megnyugszok és ki tisztítom az agyam, de most, itt az erdő közepén, nincs lehetőségem egy forró fürdőt venni! E pillanatban csak egy tó szolgál rendelkezésemre. De mit bámon én?! Bemegyek!