1.rész
A ballagási kalapok szanaszét repkedtek. A barátaim csak sikítoztak,hogy LEÉRETTSÉGIZTÜNK, de nekem a gondolataim máshol jártak, ahogyan a szemeim is. A pillantásom megakadt egy zöld szemű fiún a tömegben. egy csokor virág volt a kezében. Amíg én ott álltam egy sárga talárban, azon töprengtem,hogy ki ő. Képtelen voltam levenni róla a szemeim, mikor hirtelen rám nézett,s elmosolyodott. Zavaromban elpirultam a fejem búbjáig és szélsebesen félre tekintettem.A szemem sarkában láttam,hogy ő még mindig néz,de a gödröcskéi eltűntek.
- Clair, jössz a házibuliba ugye? - kérdezte a barátnőm,Taylor.
- Persze!
Gyorsan vissza tekintettem a fürtös fiúra, de sehol nem volt. Átfúrtam a tekintetem a hatalmas tömegen, de neki se híre se nyoma.
- Csak nem engem keresel? – szólalt meg egy hang a
hátam mögül.
A rémület futott át rajtam a hang hallatán. Egy kar
karolta át a csípőmet, a másik kezével átsöpörte a hajamat a vállamon,
csókokkal halmozta el a nyakam. Megfordultam, s kellemes meglepetés ért.
- Brad! – lepődtem meg, majd a nyakába ugrottam és egy
hatalmas csókot adtam neki.
- Én is örülök, Baby! – mondta Brad, miközben a keze
lecsúszott a fenekemre.
- Ne itt! Tudod, hogy nem szeretek mások előtt ilyet
csinálni! Még a csókot sem tudom mások előtt!
- Ugyan baba! Úgy csinálsz, mint aki még szűz! – csaknem,
hogy ordított.
- De hisz szűz is vagyok!
Brad hirtelen befogta a kezével a szám és csittegni
kezdett.
- Shh! Baby! Ne rontsd a hírnevem4 Focista vagyok,
elvárják, hogy gólt rúgjak!
- Oh szóval én csak egy gól vagyok?! – háborodtam fel.
- Dehogy! Clair én szeretlek!- mondta, majd
megcsókolt. – Ugye jössz a buliba?
- Igen.
- Klassz! Lesz egy meglepetésem!
- Rendben. Mikor jössz értem? – kérdeztem.
- Nem, nem! Kis csaj, majd ott találkozunk!
