28.rész

Sziasztok! Ne haragudjatok hogy nem hoztam részt!!! Na de most itt van, nem rizsázok! J jó olvasást. Remélem nem okozok csalódást, megértem, ha rossznak ítélitek ezt a részt, de elszoktam az írástól. Viszont a következő rész jobb lesz ígérem! 28.rész * Harry szemszöge * Egy idő után Claire eltűnt mellőlem, igaz benne is volt jócskán ital. Én sem fogtam vissza magam, egymás után húztam le az ütősebbnél ütősebb italokat. Már épp indultam is volna még egy pohárkáért, mikor egy nem kívánatos személyt fedeztem fel a tömeg közepette. Nagy léptekkel indultam el felé, meg-meginogva, az ereimben úszó alkoholnak köszönhetően. Fogaimat összeszorítva értem elé, és néztem rá. - Jamie, te meg mi a francot keresel itt?! – nem akartam üvölteni, de ez a nő megőrjít! - Neked is szia Harry! – mosolygott, mintha nem mondtam volna semmit. – És azért jöttem ide, hogy beszélhessünk! - Beszélni? Annyira még nem vagyok részeg! – röhögtem, s most még úgy is éreztem, még elmémnél vagyok, még tudom, hogy mit csinálok. - Kérlek Harry! Békülni jöttem! – mikor látta, hogy nem igazán értem, hogy mit akar kinyögni, akkor megragadott a karomnál, majd egy csöndesebb sarokba húzott. Átnézve Jamie válla felett, vettem még csak észre, hogy Liam minket néz és a fejét rázza, egy amolyan: „ Most mondd azt, hogy nincs köztetek semmi” nézéssel. - Nézd Harry! Ez így senkinek sem jó! Borzalmasan restellem amit tettem, nem szabadott volna! Hiba volt! Csak annyi éven sem tudtalak kiverni a fejemből! Nagyon sajnálom és amit Claireel is tettem. Nem kérem, hogy bocsáss meg! De újra kezdhetnénk! Barátként! - Hát… ezzel most megleptél! – mondtam, döbbent arccal. – De én… benne vagyok! – mosolyogtam. - Ennek örülök! – viszonozta gesztusom, majd megöleltük egymást. Őszintén? Fogalmam sincs, miért mentem bele!Lehet, hogy ez is csak egy trükk, hogy visszaszerezzen, de őszintének tűnt. És most buli van! - Kérsz egy italt? – nyújtottam felé, amit ő elfogadott, majd koccintottunk, s szinte egyszerre ittuk ki a poharat. Az iszogatásunkat a csengő szakította félbe. Elindultam az ajtó felé, de a sört a kezemből nem tettem le. - Te mit keresel itt, Brad? – kérdeztem, mikor kinyitottam az ajtót. - Hallottam, hogy buli lesz, és gondoltam benézek! – mielőtt bármit is mondhattam volna, Brad már be is nyomult mellettem. Visszamentem az italommal az asztalhoz, ahol a többi alkohol van, szememmel keresve életem szerelmét, de nem találtam. Piát a piával kevertem, már nem voltam tisztában semmivel, még azzal sem, hogy ki vagyok. Mosoly ékesedett arcomon, hála az alkoholnak, majd elindultam Jamie felé. Megragadtam a kezénél fogva, s magamhoz rántottam és hevesen megcsókoltam. - Harold Edward Styles! – jött ordítva Liam felénk, de nem érdekelt. Erősen tartottam magamhoz Jamiet, mikor kinyílt Niall szobájának az ajtaja, s kilépett a gyönyőrű mennyasszonyom, de képtelen voltam elengedni Jamiet. Szerencsére Liam hamar kapcsolt, s elkezdte lefejteni a kezem róla, de nem engedtem, annyira csókolózni akarok! Szorosan behunytam a szemem, s faltam az ajkát. Ekkor eltávolodott tőlem Jamie, de rögtön utánanyúltam csukott szemmel, s újra az ajkára tapadtam, de most sokkal másabbnak tűnt a szája kinyitottam a szemem és Liam undorodó arcára tekintettem. Rögvest eltaszítottuk egymást. Én Jamiet akartam megcsókolni, de biztos Liam az útban volt. Körbe tekintve Jamiet pillantottam meg amint előttünk a fölön ül, mintha seggre esett volna. Nyilván a civakodásunk következménye ez volt. Az ajtóra pillantottam ahol szerelmem felhúzott szemekkel nézett ránk, majd kitágult szemekkel a szoba sarkába. Nem figyeltem meg mit bámul oly nagyon. Még mindig bódultam bambulok rá, szabálytalanul kapkodom a levegőt. * Louis szemszöge * Már épp indultam, hogy leszedjem Harryről Jamiet, mikor csengettek. Mindenki túlságosan el volt foglalva, hogy ajtót nyisson, ezért nekem kellett. - Cső Brad! – biccentettem az ajtóban álló vendég felé. - Louis! – hasonlóképpen üdvözölt. - Gyere be! – invitáltam be, amit elfogadott, s megilletődés nélkül, vette az irányt a vodka felé. Én is az alkoholok felé indultam. Kevertem egy vodkanarancsot. - És kinek a bulija? – kérdezte meg Harry unokaöccse. - Harry barátnőjéé! – feleltem, s belekortyoltam az italomba. - És mit ünnepeltek? – kíváncsiskodott. - Háát! Tudod, elütötte öt hónapja egy autó és kómában volt! De felkelt! Ezt ünnepeljük! - Vágom! – majd elvett egy másik italt. – Vicces! - Mi?! Ez nem vicces! Meg is hallhatott volna! – emeltem fel a hangom. - Nem! Nem az a vicces! – kuncogott. - Akkor mi? – húztam össze a szemöldököm. - Az én ex csajomat is elütötte egy autó! Öt hónap kóma! – nevetett. - Hogy hívják? – érdeklődtem, magam sem tudom, miért. - Claire Hope! – válaszolta. Leesett állal, kigúvadt szemekkel néztem rá. Nem akartam el hinni! - Nagyon jó csaj! – folytatta. – csak nem adta egy könnyen magát, szóval kidobtam! – s egy undorító vigyor kerekedett az arcára. Ökölbe szorult a kezem! Senki ne beszéljen így róla! Nem tudtam mi tévő legyek, így csak hátat fordítottam és arrébb sétáltam. * Claire szemszöge * - Lemaradtam valamiről? – kuncogtam. Harry ellökte magától Liamet, s undorodva törölgetni kezdte a száját. De mielőtt bárhova mehettem volna, Louis elém lépett és belökött az ajtón. - Tényleg jártál Braddel? – kérdezte, nekem pedig háromszorosára tágultak a pupilláim. - Te meg honnan tudsz erről? – tudtom nélkül kezdtem suttogni. - Mert itt van! – emelte meg a hangját, de ő is suttogott. - Igen! – vettem egy nagy levegőt. – De szakítottam vele! Miért olyan fontos ez? – kérdeztem. - Mert Brad, Harry unokatesója! – válaszolta, mire én megtorpantam. Egy szó sem jött ki a számos, az agyamban is csak szitok szavak pörögtek. Látva ezt Louis, megenyhült az arca. – Oké! Te maradj itt, én addig hazaküldöm őt! – felelte, én pedig hálásan néztem rá. Tehetetlenül ültem le az ágyra, kezeimet az ölembe ejtettem. Féktelenül pörgött az agyam. Csak az ismételte magát, hogy Braddel jártam, miközben Harryvel is! Már az összeomlás szélén voltam, mikor Louis lépett be az ajtón, s biccentett, hogy szabad a terep. Kiléptem az ajtón, s szememmel rögtön az én zöldszemű hercegemet kezdtem keresni. Meg is találtam, amint épp egy sörös dobozzal veszekszik. Akaratlanul is görbült a szám. Odasétáltam elé, de mintha észre sem vett volna. - Na jó, azt hiszem én, haza viszem ezt a jómadarat most! – mondtam nevetve a többieknek. Alig tudott a lábán megállni, így karommal megtámasztottam, de így is túl nehéznek bizonyult. - Várj! Segítek! – tett le Niall egy piros poharat, majd halálosan komoly fejjel hóna alá vette Harryt. Csak őt ne! Most, hogy tudom mit érez irántam, minden bonyolultabb! Én az egyik oldalán, Niall a másik oldalán. Már a kocsi felé tartottunk, mikor Harry Niall felé fordította a fejét, s megszólalt. - Kicsim, te gyönyörű vagy ma is! – íme részeg Harry! - Harry! Itt vagyok! – szóltam szerelmemnek, mire ő felém fordult, s lepisszegett. - Niall ne zavarj, mikor a barátnőmmel beszélek! – majd visszafordult Nial felé, aki ebben a pillanatban én vagyok. – Hol is tartottam? Ja igen! Szeretlek! – aztán csücsörített felé, de Niall gyorsabb volt és kitért előle, így Harry a nyakát csókolta meg, majd elaludt. Vőlegényem a földön szunyókál, míg Niall a nyakát törölgeti undorodva, ami csöpög a nyáltól. Mikor szőke pajtásom nyaka már száraz volt, beraktuk az alvó Harryt a hátsó ülésre, majd szó nélkül beszálltam a kocsiba, de azt vettem észre, hogy Niall beült mellém az anyósülésre. Értetlenül néztem rá, mire vette a lapot és magyarázkodni kezdett. - Egyedül nem fogod tudni bevinni őt a házba! – zárta le a témát, s mivel igaza volt, beindítottam az autót és útnak indultunk. Nem szóltunk egymáshoz, tapintható volt a feszültség. A kocsi csendjét csupán Harry horkolása töltötte be. Az évekig tűnő autó útnak végre vége lett, leállítottam a motort, de nem mozdultunk. Mindketten csöndben ültünk az ülésben, de mikor kiakartam szállni Niall megszólalt. - Tudom, hogy olvastad a naplóm!